Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Nagy Imre Gábor: Adalékok Mohács nemzetiségeinek nyelvhasználatához a 19. század második felében

„Kisrésze Mohácsnak, ho! a magyar nyelvet hallhatjuk. Én legalább erről győződtem meg legközelebbi ott létemben. A legjobban uralja a helyzetet a rác nyelv, második a német és legkevésbé hallatszik a magyar. Voltam piacon, ott úgy találtam a dolgot, hogy 18—20% beszélt magyarul, a többi idegen nyelven érté meg egymást. A városházán is idegen nyelv használatáról győződtem meg."

9-' Mohács képviselőtestületének és tanácsának a jegyzőkönyveit kezdettől fogva magyarul vezették. Az 1868-tól fennmaradt képviselőtestületi iratok között is csak elvétve fordul elő egy-két nem magyar nyelvű. A képviselőtestület nyelve

94 egyértelműen magyar volt. Amikor Ullein József 1877-ben a püspöki kastély átalakításáról német nyelvű iratot nyújtott be, ezt a jegyzőkönyvben külön megjegyezték: ,,Midőn a kérelmesnek a szokásos és törvényes tárgyalási nyelvtől eltérőleg, más nyelven adja be . . .' 95 A nagyközségi tanács iratai 1881-től maradtak fenn, elsősorban pénzügyi iratok, főként számlák. Tekintélyes részük német nyelvű, bár arányuk egyre csökkenő mértéket mutat. A század végére gyakorlatilag eltűnnek, 1899-ben hat, 1904-ben négy német nyelvű irat található csupán. Minden forrás megegyezik abban, hogy Mohácson nem létezett sem nemzetiségi, sem felekezeti ellentét, a különböző anyanyelvű lakosok békében éltek egymással. Ete János így ír az 1848 előtti időről, de lényegében ez később is érvényes volt. ,,A nemzetiségek között verekedések nem voltak. A verekedések az egyes nemzetiségeken belül történtek. A legtöbb verekedést a katolikus magyarok rendezték. Az egyes nemzetiségek közömbösen éltek egymás mellett. A vármunkát, a katonai fuvarokat, szolgáltatásokat, az utcák, hidak fenntartását, egyáltalán a városterheket a tizedekre felosztva vetették ki és szedték be, illetve teljesítették. Kocsmája is volt minden tizednek, így az egyes nemzetiségek közt nem volt versengés vagy gyűlölködés. De nem így volt ez a gyakori tűzesetek alkalmával. Ha tűz támadt, akkor a mohácsiak csak azt nézték, hogy melyik városrészben ég, mert ha a református részben, akkor azok futottak segíteni, ha pedig a sokacoknál égett, akkor csak a sokacok segítettek, míg a többiek részvétlenül nézték."

9,i Utóbbi megállapítást alátámasztja az 1862. június 12-i nagy tűzvész esete amikor az egész református városrész leégett, 103 ház és 45 mellék- és gazdasági épület.

97 A képviselőtestület a tűzvész után többek között elrendelte: ,,. . . végre miután a sokaczok közömbösen nézik a tűzveszélyt, a tűzrendőrség erélyesebb kezelése végett elrendeltetik, hogy azon tűzveszélyes házakban lévő cs. kir. katonaság a közömbös nézők házához, lészen egy holnapra ingyen beszállásolva, és a beszállási pénz a tűzeszközök fentartására fordítva."

98 A felekezetek közötti jó viszonyra is sok adalékot lehetne említeni. Az 1898. évi görögkeleti plébániaház avatásán például a szerbeken kívül más anyanyelvűek is ott voltak.

99 Katolikusok, reformátusok, zsidók egyként adakoztak a görögkeletieken kívül a szőlőhegyi „szent kút" (Vodica) fölé emelt görögkeleti kápolnára. Az avatáson is jelen voltak a különböző vallásúak.

100 93 Lásd 49. sz. jegyz. 94 MV, 1903. ápr. 12. 5. p., ápr. 19. p. 95 Mohács nagyközs. képv. jkv. 22/1877. sz. 96 Ete János: Részletek Mohács múltjából. Mohács, 1973. (Mohácsi honismeret 1.) 5-6. p. 97 BmL alisp. ált. ir. 103/1863. sz. 98 BmL Mohács város képv. jkv. 71/1862. sz. 99 Az új ház ünnepe = MV, 1898. nov. 20. (2). p., mell. (1). p. 100 Kápolnaszentelés = MV, 1903. aug. 30. 4. p.