Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Nagy Imre Gábor: Adalékok Mohács nemzetiségeinek nyelvhasználatához a 19. század második felében

,, 1879-ben átvette az addig teljesen sokác osztály vezetését és azt is teljes sikerrel a magyarosítás útjára vezette, s az e magyarosításból származó ellenséges indulatokat kitűnő tapintattal és barátságos fölvilágosításokkal lecsillapította, úgy, hogy a nagy közönség nem is tudott semmit arról a küzdelemről, melyet a derék tanító a nemes célért szeretett népévei vívott meg győzedelmesen."

35 A sokác gyermekek magyarul tanulását több kisebb-nagyobb jutalom is ösztönözni igyekezett. így például Jeszenszky Gyula alszolgabíró jutalmazta pénzzel azokat a sokác növendékeket, akik a magyar nyelv tanulásában kitűntek.

36 A mohácsi kaszinó egyesület tekéző társasága 6 koronát gyűjtött, hogy a magyar nyelv tanulásában legnagyobb haladást elért külvárosi iskolai 6 horvát tanuló között osszák ki.

37 A ,,német" és sokác megszüntetése utáni helyzetet az 1880/81. tanévről kiadott r. k. népiskolai értesítő tükrözi. A külvárosi, iskola még ekkor is háromosztályos volt. A második és harmadik osztályt, ahol 89 tanulóból 53 sokác volt, Kisszély Andor tanította. Tantárgyak: hittan, magyar olvasás, horvát olvasás, német olvasás, magyar nyelvtan, horvát nyelvtan, számolás, földrajz, szépírás, ének. A tannyelv magyar volt, horvátul csak a sokacok, németül csak a németek tanultak. Német nyelvtan hiányzott, csak német olvasás volt. A különböző nemzetiségű tanulók tanítása egy tanteremben folyt, ezért egymás nyelvét eltanulhatták, eltanulták. Az 1890-es évekig csak horvát olvasást tanítottak, ettől kezdve a fontos tantárgyakat (hittan, számolás) horvátul is oktatták.

38 Kiemelendő, hogy mindaddig, amíg a sokác gyermekek nem tudtak rendesen magyarul, a horvát nyelv tanítása háttérbe szorult. Amint nem jelentett problémát a magyar, a horvátot is nagyobb mértékben tanították Ete János szerint, aki maga is a külvárosi iskolában tanult 1891-től.

39 Ez megegyezett a szülők egy részének kívánságával. Nem lehetett véletlen, hogy éppen a század végén kérte egy sokác képviselő több társával együtt az r. k. hitközség képviselőtestületi ülésén, hogy a sok küzdelemmel, szép magyarosító eredményt elért magyar tannyelvű népiskolákban a horvát nyelvre ismét helyezzenek nagyobb hangsúlyt.

40 Az sem lényegtelen, hogy a több nemzetiségű osztályokban nemcsak az egyes nemzetiségek tanultak meg magyarul, hanem a magyar anyanyelvűek is megtanulhattak másik nyelvet. A többnyelvűség zavartalanul érvényesülhetett. A zsidó iskolában hasonló folyamat játszódott le, mint a külvárosi r. k. iskola német tagozatán. Az 1858-ban alapított iskola első tanítói elsősorban németül és héberül tanítottak. A magyar csak mint második tanítási nyelv szerepelt, bár a tanítóktól megkövetelték, hogy tudjanak magyarul. Magyarul csak az olvasást, földrajzot, hazai történelmet és a magyar nyelvtant oktatták. A magyar nyelvű tanítás 1868 után egy-két tantárgy kivételével (héber, bibliai tantárgyak...) kiszorította a németet.

41 A Mohács c. lap 1878-ban, az iskolai vizsgák alkalmával nagy örömmel közli: „Megemlítjük, hogy az izraelita iskolában a tannyelv magyar s a kis polgárok közt sok találkozik, ki németül nem is tud beszélni."

42 35 MV, 1908. márc. 1. 2-3. p. 36 Eté i. m. 38. p. 37 Jutalmazott tanulók = MV, 1894. júl. 1. (2-3). p. 38 Eté i. m. 40. p. 39 Eté i. m. 30, 40. p. 40 A magyar nyelv és óvoda = MV, 1898. szept. 11. mell. (1). p. 41 A Mohácsi izraelita elemi népiskola értesítője 1907—1908. Szerk. Székely Lajos. Mohács, 1908. 18-29. p. 42 Mohács, 1878. okt. 6. (2). p.