Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Nagy Imre Gábor: Adalékok Mohács nemzetiségeinek nyelvhasználatához a 19. század második felében

Serii Sándor mint ideiglenes iskolalátogató - aki mint a továbbiakból kitetszik a magyarosítás híve — némileg más megállapításokat tett: „El kell ugyan ismerni, hogy a magyar nyelvre náluk most is nagy gondot fordítanak és hogy — különösen a lányok nagy része kitűnően is beszél; de miután némelyek e tekintetben — főképp a fiúk hátrább vannak és hibásabb a kiejtésük is, a tiszta magyar iskola mégis nagy előnyükre szolgálna. Ha különben a német nyelv tanítása elejtetnék s különösen a biblia fordítása magyarul eszközöltetnék (mint kellene is): sőt ez által saját iskolájukban is jobban kiképezhetnének; sőt ez által a többi tantárgyban is még nagyobb előmenetelt tennének. És németül otthon mégis szintén megtanulnának."

43 Újabb lökést a magyar nyelv lépésről lépésre történő előretörésének az említett 1879. évi 18. tc. adott. Nemcsak az oktatás, hanem az izraelita iskolaszék, ezt követően a hitközségi képviselőtestület tárgyalásainak is magyar lett a nyelve. Fabritzky József izr. iskolaszéki elnök az 1880. szeptember 2-i képviselőtestületi ülésen a bibliai szövegfeldolgozás gyengeségét a német nyelvre való fordításban látta, mert ,, . . . ez a nyelv a mai (1880) ifjúságnak immár éppen olyan idegen, mint akár a francia". Indítványára még ez évben eltörölték a szövegfordításnak ezt az elavult módját és magyar lett mint Serli Sándor követelte.

44 Dr. Kaufmann József az iskolaszék jegyzője 1882 augusztusában az izr. képviselőtestület elé terjesztett jelentésében külön kiemelte: „A tanítás nyelve a magyar. Valóban öröm hallgatni, hogy beszélik hazai nyelvünket még oly gyermekek is, akik szülői házban az öregebbek magyar nyelvi ismereteinek híján magyar szót alig hallanak. Azokkal az ellenünk előszeretettel hangoztatott panaszokkal szemben, hogy mi honi nyelvünkben nem haladunk, büszkén mutathatunk tehát azon jelenségre, hogy iskolánk 130 tanulója között egyetlenegy sem akad, ki magyarul beszélni ne tudna.

45 A Mohács és Vidéke szerkesztőségi cikkére,

46 amely kifakadt a német nevelőnők alkalmazása ellen a zsidó családoknál, válaszában Flesch Ármin rabbi többek között kifejtette: „összesen hat zsidó családnál van nevelőnő, ezek közül három tiszta magyar nő, a másik három közül is csak egy van, aki nem tud magyarul!... Legyen nyugodt (mármint a cikkíró), a mi zsidó ifjabb nemzedékünk az iskolában éppúgy, mint otthon, csakis magyarul beszél, és merem mondani, hogy harminc éven aluli helybeli zsidót nem fog tudni felmutatni, a ki nem tud magyarul.

47 A görögkeleti iskola tanítási nyelvéről lehet a legkevesebbet tudni. Az biztos, hogy a mohácsi nemzetiségek közül a szerbeknél terjedt el legkésőbben és a legkevésbé a magyar nyelv tanítása. Az 1879. évi 18. tc. itt is kötelezővé tette a magyar államnyelv rendes tantárgyként való oktatását. A Mohács és Vidéke például ezt írta 1892-ben a magyar nyelv tanításának eredményességéről: „Példa reá a mi városunk, melynek nem magyar ajkú lakossága — mióta a r. k. iskolaszék megszüntette a külön német és horvát tannyelvű osztályokat — szépen előre halad a magyarosodás ösvényén olyannyira, hogy már alig van városunkban bennszülött német, a 43 Mohács, 1879. dec. 21. (1-3). p. 44 A Mohácsi izr. elemi népisk. ért. 34. p. Fabritzky Józsefről a Mohács és Vidéke megemlítette, hogy a magyarosodás terén sok érdemet szerzett. MV, 1890. jan. 26. (4). p. 45 Uo. 35. p. 4G Magyarosodás és zsidó polgártársaink = MV, 1892. dec. 11. (1-2). p. 47 Flesch Ármin: Észrevételek a „Magyarosodás és zsidó polgártársaink" cikkre = MV, 1892. dec. 18. (2). p.