Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Nagy Imre Gábor: Adalékok Mohács nemzetiségeinek nyelvhasználatához a 19. század második felében

tója Ankenbauer Menyhért (Meinhard, Mayrád) volt, aki évtizedeken át németül tanított.

13 Az 1847-es értesítő szerint hittant (magyarul, németül és horvátul), szentbibliát, magyar és német olvasást, magyar és német helyesírást, magyar és német szépírást is tanultak az idejáró gyermekek. Unyi Bernárdin feltételezi, hogy magyar, német és horvát nyelven oktattak.

14 Ez azonban nem valószínű, hiszen a canonica visitatio a külvárosi iskolát német iskolaként említi. Hihetőnek látszik, hogy 1848-ig - amikor a város átvette az iskolát — német volt a tannyelv, ezután pedig német és magyar.

15 Horvát nem lehetett, hiszen nagyobb számban horvátok nem tartoztak ekkor az iskolához. Az 1850. évi canonica visitatio alkalmából Scitovszky János pécsi püspök nemcsak a külvárosi plébániát állította fel a belvárosi tehermentesítésére, hanem iskolaügyben is intézkedett. Úgy rendelkezett, hogy Mohácson két rendes népiskola legyen, a belvárosi és a külvárosi, ez utóbbi két rendes tanítóval. A küIplébánia kezelésével megbízott ferencesek 2103 katolikus között 223 iskolakötelest írtak össze.

16 Ekkor került nagy létszámban sokác iskolaköteles a külvárosi iskola körzetébe, akiknek az oktatásáról gondoskodni kellett. Csak 1853-ban határozott úgy a város képviselőtestülete, hogy a belvárosi r. k. iskolát 4 osztályossá (az első 3 osztályt 3 rendes és 3 segédtanítóval, a negyedik osztályt egy rendes tanítóval) és a külső iskolát kétosztályossá (két rendes tanítóval) szervezi át.

17 A gyakorlati megvalósításra 1855-ben került sor, melynek következtében a külvárosi iskolában Böhm Ignác az ún. német osztályt, Seregli Ede a sokác (horvát) osztályt oktatta. A német osztály tannyelve elsősorban német volt és csak másodsorban magyar. Ugyanakkor állítottak fel egy külön sokác osztályt a belvárosi iskolában, ahol Mihálovits János tanított. Itt, különálló német osztály nem volt, de oktattak német nyelven.

18 Az abszolutizmus alatt tehát három tanyelvű volt mindkét r. k. iskola. Ezt igazolja a soproni cs. kir. helytartósági osztály 1857-es kimutatása, amely szerint a belvárosi iskola tannyelve: magyar, német, illír, a külvárosié: német, magyar, szláv volt.

19 A szláv és illír nyelv természetesen csak horvátot jelenthet. Az 1860-as évek helyzetét a tanítási nyelvről egy 1863-as összeírás tükrözi. A Helytartótanács 1863. évi 90753. számú leiratában kért az iskolákról statisztikai adatszolgáltatást. Az elkészült kimutatás szerint a r. k. belvárosi iskola oktatási nyelve: magyar, német, a külvárosié: magyar, német, sokác. A református iskoláé természetesen magyar, a görög nem egyesült (szerb, görögkeleti) iskoláé szerb, de tanítják a magyar nyelvet is. A zsidó iskola tanítási nyelve héber és német, a magyar csak másodnyelv.

20 Az 1860-as évekig tehát a nemzetiségek anyanyelvi oktatása zavartalanul érvényesült Mohácson. Ezután lehet csak igazán a magyar tanítási nyelv folyamatos előtérbe kerüléséről beszélni (nem minden előzmény nélkül), amelynek első jelentős állomása a belvárosi r. k. iskola sokác osztályának megszüntetése volt 1863-ban. 1861-ben 13 Petrovich i. m. 294-295. p. M Unyi i. m. 134-135. p. 15 Mohács r. t. város évkönyve ... 54. p. Petrovich i. m. 294—295. p. 16 Unyi i. m. 127, 136, 137. p. 17 BmL Mohács város képviselőtestületének jegyzőkönyve 42/1853. sz. 18 BmL Mohács város pénztárnokának ir. 1855/1856. év számadásai. 19 OL Abszolutizmuskori levéltár Soproni cs. kir. helytartósági oszt. ált. ir. Az iskolákról készült községenkénti kataszter D-127-964. 187, 189, 215-218. p. 20 BmL Alisp. ált. ir. 4877/1863. sz.