Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Nagy Imre Gábor: Adalékok Mohács nemzetiségeinek nyelvhasználatához a 19. század második felében

elköltözött Mohácsról Szélig Jakab, a belvárosi iskola tanítója. A képviselőtestület nem akart új tanítót alkalmazni, hanem sokác osztály feloszlatásával kívánta a tanítóhiányt megoldani, a jegyzőkönyv szerint így ,,. .. foganatosítható lett volna ama kezdettől fogva óhajtott terv: miszerént a horvath ajkú gyermekek ne külön osztályba, és külön tanító által, hanem — hogy a sokatzok, szüleik forró óhajtásaként magyarul is tanulhassanak — a többi 4 osztályba soroltassanak . . ."

21 A horvát osztály „...eredeti alakítása olta szükségtelennek bizonyult, miután a külső városi iskolában sokatz osztály létez" - állapította meg későbbi ülésén a képviselőtestület. Nehogy haszonszerzéssel vádolják a várost, vállalta, hogy a megszüntetendő tanítói fizetést - idővel, ha szükséges — új tanító felfogadására fordítja^ Az 1863. évi képviselőtestületi ülésen ismét visszatértek a sokác osztály ügyére: ,,A sokacz ajkú képviselők hőn óhajtva kérik a képviselőséget szíveskednék odaműködni, hogy gyermekeik külön iskolája az ugy nevezett sokacz oskola feloszlattatván, fiaik és leányaik a többi iskolába beosztatnának annál is inkább, hogy néhány tanulási év alatt könnyű szerrel 3. t. i. magyar, német, és sokacznyelvet megtanulhatván idővel hasznos honpolgárokká válhassanak."

23 Girk György pécsi püspök még ugyanezen évben engedélyezte a belvárosi sokác osztály feloszlatását és beosztását.

24 A megürült tanítói állás betöltésére, csak 1866-ban került sor, Halász Károly személyében, aki ,, . . . a Mohácson divatozó három nyelvet bírja, s mohatsi születésű becsületes szülök gyermeke . . ."

25 Szita László „Adatok a baranyai nemzetiségek kulturális törekvéseihez a 19. század második felében" c. tanulmányában megállapította: „A nemzetiségi felnőtt lakosság egy részénél jelentkezett olyan szemlélet is, hogy gyermekeiknél helyes, ha mindkét nyelvet jól bírják. A magyart és az anyanyelvet. Ez objektíve a nyelvi magyarosodást könnyítette meg, és korszerűnek tűnt."

26 Ez a szemlélet Mohácson is érvényesült, sőt mint a fentiekből kitűnik, három beszélt nyelv (magyar, horvát, német) megtanulásának igénye is jelentkezett. A tanügy irányítói részéről is a magyar nyelv tanítása, a nemzetiségek magyarul tanulása volt a fontos. A külvárosi r. k. iskolai német osztály magyarosodására — amely a németség asszimilációjával párhuzamos volt — a Mohács és Vidéke így emlékezett vissza: „A német iskola élén állott hazafias érzelmű tanító - természetesen az egyházi elöljárók tudtával és beleegyezésével — az iskolába fokozatosan behozta a magyar tanítást; az iskola előbb magyar-német tannyelvű lett, majd midőn az ifjabb nemzedék így már teljesen elsajátította a hazai nyelvet, a német nyelv megszűnt tannyelv lenni."

27 A fent említett tanító, Böhm Ignácz volt, aki 1855-től 1872-ig tanította a német osztályt.

28 1860-ig német nyelven vezette az iskolai naplót (Schull Protocollt), az osztályzatok bejegyzése szintén németül történt, a tanítási nyelv német-magyar volt. Az 1861/62. tanévtől már magyar nyelvű volt az iskolai napló.

29 Böhm Ignácz 21 BmL Mohács város képv. jkv. 33/1861. sz. 22 Uo. 57/1861. sz. 23 Uo. 79/1863. sz. 24 Uo. 85/1863. sz. 25 Mohács város tan. jkv. 15, 101/18Í1. sz. 26 Szita László: Adatok a baranyai nemzetiségek kulturális törekvéseihez a 19. század második felében = Baranyai Helytörténetírás 1979. Pécs, 1979. 527. p. 27 Magyar isteni tisztelet = MV, 1887. jan. 30. (1-2). p. 28 „Egy tanító ünneplése" = MV, 1894. aug. 12. (2). p. 29 Mohács r. t. város évkönyve . . . 54—55. p.