Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Solymár Imre—Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (II. rész)

,,. . . elmentem a falu gyűlésébe. Itt egy gazda házát tömve találtam az atyafiakkal, és így alkalmam nyílt szólhatni hozzájok az egyetértésről, egymás gyámolításáról, az iskolaügy felkarolásáról, beszéltem a magyarhoni nép mindenbeni szép haladásról, tagosításról, faiskoláról, községi könyvtárról stb. Lelkesedéssel csüggtek szavaimon, és láttam, hogy azonnal készek lettek volna mindent foganatba venni. Majd megsúgták, hogy a szegényebbek ellenzési gyűlése volt ez, melyben a gazdagok ellen tiltakoztak, kik mindig ott akarnak községi legelőt szakítani, hol részük nincs, azaz nem károsodnak." Forrás: Bálinth Gyula, 1858., 60. szám, 4. p. 25. A magyar tanító teszi a dolgát, de ennél többet nem. Nem tudott beilleszkedni, ezért nincs jó véleménnyel az istensegítsiekről, 1858. ,,. . . a tanító . . . kissé különcz. Teljes visszavonultságban él, a gyermekeken kívül senkivel sem ereszkedik beszédbe, senkinek kérésére egy betűt nem ír, egy levelét el nem olvassa stb. — ; de mind emelett is a nép nagyon dicséri, jó tanításáért, szelíd bánásmódjáért; míg egy más rész másképp beszél. Én nem dönthetek. Az iskolaház egészen kielégítő, szép és tágas épület, télben igen számosan látogatják, de nyáron kevesebben, vannak 100-an is, mint a tanító úr mondja, kivel néhány szót válthattam: - Hát t(anító) úr, milyen emberek, hogy viselik magukat az atyafiak? - Ezek, uram, vad emberek, zsiványok, nem rég egy hajnali mise alatt megraboltak volt. - Hogy-hogy, hisz az ön keze alól jönnek ki, miért nem szelídíti meg őket? - Jaj, uram, „naturam expellas etc." diákizálni kezdett. - No már ezt ily értelemben becsületes fajunkról csak nem vagyok hajlandó elhinni, ha mindjárt költői szemmel néz is a dologba t. úr; látja ön vadnak kereszteli őket, pedig jól tudja, hogy a kereszt-atya és keresztfiú közt mindig atyafiság van, s ha néha közükbe menne, a rosszat nyesegetné, a jót oltogatná: csak teremne jobb gyümölcs is. - Hja, én megteszem az iskolába, a többi a pap dolga. F. úr tehát talán nem tesz kevesebbet, de úgy látszik többet sem: pedig, hogy kevesebbet ne tegyen, az úgyszólván csak konventionalis kötelessége, míg a többet-tevés: erkölcsi, melynek csak a tehetség határozhatja meg netovábbját; másképp kötelességi zsoldosok lennénk . . . Ezen úr a Sz. István társulati iskolai könyvekről sem akar semmit tudni, mint a segéd pap mondja azon okbul, hogy használatuk nincs előírva." Forrás: Bálinth Gyula, 1858., 60. szám ,3-4. p, 26. Bálinth Gyula az istensegítsi katolikus templomban, 1858. ,,. . . vecsernyére siettem ... a hajadonok szép számmal jelentek volt meg, s oly gyönyörűen zendült el ajkukon édes magyar hangokban a litánia, hogy könnyekre fakasztott. . . Ezen imaház igen egyszerű a szegényesség értelmében, és az istensegítsi nagy közönség számára nagyon is szűk. Fából van idomtalanul összeférczelve, és felső padlata görcsös deszkákból durva gerendákon nyugszik, fekete földje pedig nincs is megtapaszolva, hanem hol homorodott, hol vájogos — a meglépés szerint. Ezelőtt 18 évig szorongtak egy gazda házában 84 fr. évi bér mellett, azután a