Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Solymár Imre—Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (II. rész)

9 p. kr. egy kis kátét, meg öt húszassal — mert fia belé szeretett - egy „Istenfélőgyermek"-et; egy háznál pedig látta a Pázmány könyvét - mint mondja - melyért öt húszast adtak. Az ajándék igen szép, kivált ha nem pénzért adják. Egyébiránt általános ajándékozás — csekély véleményem szerint, melyet senkire tolni nem akarok — káros hatású lehetne, azért mert e nép nagy része nem is oly megromlott, nem is oly szegény, hogy olcsó könyveket meg ne szerezhetne; ha tehát annyi küldetnék, hogy a könyvek eladása által magukat kifizessék, és csak a nyereség adatnék a templom előtt nyilvánosan ajándékul a jobb viseletű és szorgalmú mindkét nemű ifjúságnak, sőt példás öregeknek is: úgy hiszem, az óhajtott czél sükeresebben meg lenne ütve; hasonlag az iskolában is: míg az általános ajándék mellett mindig ott sompolyog egy kis részrehajlás, s az, aki nem részesül benne, csak morgolódik az adóra is, a kiosztóra is; de el is lenne hárítva az, mit károsnak említettem, t. i. nem tátná mindenik száját - mint a székely mondja az ingyenre, mert így aztán jó reményben soha egy könyvet sem venne. Jó volna továbbá azoknak becsületes neveiről, kik oly derék emberek voltak, hogy könyvet vettek, vagy oly jók, hogy ajándokul kaptak, egy kis lajstromot kérni, nem más czélból . . . csak nemes ösztönzésből, hogy becses neveiket Magyarországban is látni óhajtják; és nem ártana a küldeményről minden közönséget értesíteni, nehogy úgy mostoha fiúk módjára osztozzanak..." Forrás: Bálinth Gula, 1858., 60. szám, 4. p., 61. szám, 2. p. 21. Bálinth Gyula elhalad Fogadjisten mellett. Szucsáva városában kéregető magyar gyermekekkel találkozik, akik a munkaalkalom hiányát panaszolják. Kitérőt tesz Gurahumorára, hol magyar szórványt talál. 7858. ,,. . . egy magyar röpített szekerén Fogadjisten mellett, melyet Jákobestnek is hínak, s melynek 25 családból álló közönsége Istensegítshez tartozik, nagyobb része pedig oláhság . . ." ,,. . . A Szucsáva folyó födött hídját át értem... Szucsáva városába... (ahol) kora reggel találkoztam három tébolygó (!) magyar gyermekkel, kiknek egyike nagy sunyi képpel - mert nagyon néztem rajok — elsompolyog hozzám és kéregetni kezd oláhul, melyre én felelém: Jól látom, hogy erős magyar gyermek vagy, és még is kéregetsz? mit meghallván társai, azonnal vonczolni kezdették e szavakkal: te, czigány, nem szégyenled? hanem aztán kérdésemre elpanaszolták, hogy biz ők már három napig keresnek dolgot, s úgy is megéheztek, hogy alig vannak el, még sem kapnak, ki megfogadná, mára ígért volt egy zsidó foglalatosságot, s az is visszamondta. Továbbá, hogy már Czibénből több mint százan mentek Moldovába, de már oda sem akarnak passust adni. Ezeknek pár napra sorsát megenyhítvén, elutaztam Gurahumorára. Ezen terjedelmes falu épp a Kárpátok torkolatában fekszik, hol az Erdélyből gyönyörű regényes hegyek között kikanyargó remek úton Bukovina téresebb vidékeire kibontakozik az utazó." Forrás: Bálinth Gyula, 1858., 61. szám, 2. p. 22. Bálinth Gyula újságíró Józseffalván. A magyar ifjúság olvasási próbát tart. A faluban lakó románok eltanulták nyelvüket. Békében, egyetértésben élnek a magyarokkal. 1858.