Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Solymár Imre—Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (II. rész)

5. Buta. Erdély. Péterlakáról. 6. Fejér. Doboka v. m. 7. Getző. 8. Győrfi. Három­székről. 9. Kántor. 10 Kemény Nagy-Bányáról 11. Katona. Háromszékről. 12. Kere­kes. Doboka v. m.-ből. Erg. (!) 13. Király. Felső-Bányáról. 14. Kis. Holtmarosról Erdélyben. 15. Kováts. 16. Lőcsey. 17. Nagy. Beszterczevidékről. 18. Német. Három­székről. 19. ömböli. Nagy-Bányáról. 20. Puskás. 21. Szabó. Déésről. 22. Székely. Három-Székről. 23. Varga. Doboka v. m. 24. Ráfz. Székelyföldről. 25. Máthé. 26. Bónis. 27. Kuratz. (!)" Forrás: Bíró Mózes, 1858., 314. p. 17. Az andrásfalvi református iskola tanulóinak száma, tantárgyai, az iskolalátoga­tás, 1858. „Iskolánk 1835 óta folyamatosan áll; ez oskolai év kezdetén oskola kötelezett gyermekek beírattak: Fiú Leány Együtt az elemi osztályban 22 26 48 az 1-ő osztályban 25 14 39 a 2-ik osztályban 17 5 22 összesen 109 taníttatnak magyar és német olvasásra, írásra, vallásra, éneklésre, számvetésre. Eddigelé csak a téli félévben folyt a tanítás; exament rendszerint húsvét táján tartunk; itt is, mint másutt, vannak szülék, kik az oskola hasznát nem tudják vagy nem akarják átlátni; az oskola kényszerítés még csak a papíron van, s ezért a kimaradások száma nem csekély!" Forrás: Bíró Mózes, 1858., 313. p. 18. A bukovinai református magyaroknak is pártfogókra és jótevőkre volna szüksé­gük, mint a katolikusoknak. Közülük kell tanítókat kinevelni. A túlnépesedettségen csak a hazatelepítés segít, máskülönben kivándorolnak. 1858. „Ekklézsiánknak és iskolánknak az Istenen és a cs. k. védő törvényen és rende­léseken kívül, senki más pártfogója és jóltevője nincsen. Az iskolaügy és tanulási kedv gyámolítására eddigelé csaknem minden iskolai kellékeket, könyveket, papírt, téntát, magam is ingyen adtam. . . . midőn ezen tudósításomat a t. cz. Szerkesztőségnek beküldőm, nem tehetem, hogy óhajtásomat is ide ne mellékeljem: Vajha a Szent-lstván-társulat példájára lehetséges volna bár két bukovinai helvéthitű magyar gyermeknek a magyar földre való kivitele, és vagy valamely közönséges intézetben vagy magán jóltévők áldo­zatjából eszközlendő neveltetése! Nemkülönben kívánatos dolog volna, ha az erdélyi és magyarországi széles ter­jedelmű Uradalmakban, kedvező feltételek alatt, telepítvények nyittatnának, hogy az itt, a birtokhoz mérve, igen-igen megsokasodott magyar családok, a mostani szabad költözködési törvények oltalma alatt oda vonulhatnának, és ne lennének kenteiének Moldovába, nemcsak nyári dologra, mint most sokan cselekesznek, hanem állandó telepedés végett is kivándorolni; a minek rövid időn csakugyan, ha segítség nem jön és más út nem nyílik, meg kell esni!" Forrás: Bíró Mózes, 1858., 314. p,

Next

/
Thumbnails
Contents