Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Solymár Imre—Szőts Zoltán: Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához (II. rész)

A négyszáz bukovinai református magyar papja két évtized óta Bíró Mózes. Az istensegítsi katolikusok szerencsés kapcsolatteremtése után ő is hasznosnak látja hívei sorsával megismertetni a magyarországi protestáns közvéleményt. A „Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok" hasábjain megjelent írása becses történeti anyag.

67 1858-ban körutazást tesz magyarjaink között Bálinth Gyula. Az újságíró felszínes benyomásai mellett olyan tényeket is regisztrál, melyek forrás értékűek.

68 Eljutottunk tehát az 18ó0-as évekig. A kapcsolatfelvétel, a pozitív folyamatok kibontakozása, a három kiemelkedő személyiség (Druzsbánszky, Göndöcs, Bíró) jelenléte, tevékenykedése kedvező perspektívát ígér a következő egy, másfél évtizedre. V. DOKUMENTUMOK, SZEMELVÉNYEK 1. Az ,,ügyesen vitt népesités" egyik módja volna a moldvai csángók és a bukovinai székelyek hazahozatala, a pusztáknak velük való benépesítése, írja a Pesti Hírlap. 1842. ,,. . . az ügyesen vitt népesités. — Senki ne vélje, hogy midőn népesítésről van szó, a' birtokosokat valami áldozatra akarnók buzdítani, távolról sem; önhasznukra akarnók figyelmeztetni; mert saját tapasztalásunkból tudjuk, miként még az egykét száz holdnyi kis birtokokban is igen gyakran van olly részecske, mellyből semmi kigondolható módon sem vagyunk képesek annyi hasznot venni, mint népesités által. Hát még a' roppat terjedelmű pusztákon, mellyekről igazán el lehet mondani, hogy a föld jövedelmezésének nincs nagyobb akadálya, mint a' föld sokasága! De hiszen ezt Bezerédj István barátunk lapjainkban, 's még inkább és különösen gazdasági szempontból is a' Magyar gazdában már czáfolhatatlanul megmutatá; mi csak annyit ismételünk, hogy a' nagy puszták nagy birtokosai ügyesen intézett népesités által magoknak tetemes hasznot, a' nemzetiség ügyének pedig fölszámíthatatlan nyereséget eszközölhetnének. — Sértenők olvasóink értelmességet, ha e' szót: „ügyesen vitt népesités" magyarázgatnák. A' dolog magában igen világos. Hanem e' szónál legyen szabad egy igénytelen figyelmeztetés. P. Gegő Elek Moldva utazásából 's Döbrentei Gábornak Petras Incze pusztinai (Moldvában) magyar pappali értekezéséből tudjuk, hogy Moldvában még most is 50 ezernél több magyar lakik, sőt P. Gegő tudósítása szerint Bukovinában (Galiczia egyik kerületében) is van mintegy 7-8 ezer magyar, 's hogy ezen gyarmatok székely szökevények által még most is szaporodnak. Minő tetemes nyomatékot adna ennyi magyar csak két-három nemzedék során is a' magyar érdekeknek, ha egy-két vegyes ajkú megyének végetlen pusztáira szállíttatnának! Legyen szabad kérdenünk: valljon nem elég fontos körülmény e ez, hogy figyelmet érdemeljen a' magyar törvényhozástól, melly a' puszták népesítésére már 1723-ban is kiterjeszté (bár sikertelenül) gondoskodását? 's nem volna e érdemes, hogy a' jövő országgyűlés a' kamarai pusztáknak statusgazdasági tekintetből is annyira kívánatos népesítését szemügyre véve, ezen külföldi magyarok áttelepítésének eszközlése iránt urunk királyunk előtt óhajtását ünnepélyesen kifejezze? Nekünk a' fi7 Bálinth Gyula, 1858. Lásd a szöveggyűjteményben. 68 Bíró Mózes, 1858. Lásd a szöveggyűjteményben.