Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)
FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Sarosácz György: Földesúr, robot, jobbágyterhek, jobbágysorsok a Pécs környéki bosnyákoknál
ban 25 botot kaptak, a hét utolsó két napjában nem kaptak enni, vagy csak száraz kenyeret és vizet. Ilyen körülmények között lehetetlen volt éveket börtönben tölteni és onnan élve kikerülni: a legtöbben egy évnél tovább nem bírták ki. Az üszögi uradalom öt volt rabja közül csak egyről jelentették, hogy életben van. 15 A bólyi uradalom pontos nyilvántartást vezetett, hogy a börtönbe zárt jobbágyok melyik napon, milyen munkát végeztek, az étkezésükre mennyi húst, kenyeret, zsírt, lisztet stb. utaltak ki. A testi fenyítést az előírás szerint csak egészséges embereken volt szabad végrehajtani, a fizikailag gyengéket (több napon át nem adtak enni) nem sanyargatták. Előtte nagy ritkán orvosi vizsgálatot végeztek, mert helyben nem volt orvos, a városon kívül csak az uradalom alkalmazta őket. De a jobbágy élete számukra nem ért annyit, hogy annak egészségével törődjenek. Az uradalmi tisztviselők, jegyzők, hajdúk és a községi bírók részéről szinte mindennaposak voltak a túlkapások, a visszaélések és az önbíráskodások. A kökényi bíró a halálát a pellérdi jegyző hamis vádaskodásának köszönhette, mert szóvá merte tenni, hogy az jogtalanul veszi igénybe az igásrobotot (a jobbágyokkal díjmentesen vitette a présház építéséhez az anyagot, a szőlőbe a trágyát. Pécsre a hordókat és a búzát stb.), a katonaság számára a tűzifát, a szénát és a zabot természetben, a falu lakóitól összeszedette, de azt velük előzőleg pénzben is kifizetette. 16 Az uradalmi tiszttartó minden földesúri megkérdezés nélkül ítélkezett a jobbágyok felett: a kökényi Iveszics Ignyó, a Pávlovics Miska 11 kéve rozsot vitt haza, amiből aratáshoz kötelet csináltak. Ezért a káptalani tiszttartó büntetésül aratás idején mindkettőjüket deresre fektette és 14 bottal büntette. Pintér Mártin (községi bíró), Csorbán Ivó, Jákobovics András, Ferkovics Márián fényes nappal egy kereszt rozsot vittek haza, mert az aratáshoz már nem volt kenyerük. Taradzsia Mikó 15 kéve zabot vitt haza az ott álomásozó huszárlónak. A 9 napos büntetésüket a városi (Pécs) börtönben kellett leülniük. Sérelmezik, hogy a hozzátartozók által bevitt ételt és bort a szemük láttára odaadták a raboknak, míg ők éheztek és szomjaztak. Ugyanakkor neheztelnek a hajdúra, aki 17 éve ott lakik, de az elvitt gabonát nem volt hajlandó feljegyezni, helyette beárulta őket. A beadványukban az uradalmat kérik, hogy a tiszttartó az elégtételt pénzben fizesse ki: a botbüntetésért 2 forintot, a kilencnapos börtönért 1 forintot kérnek. 17 Általános jelenség, hogy a gabona beérése idejére a jobbágyok többségének már nem volt miből kenyeret sütnie. Az uradalom viszont az előcséplést nem engedélyezte. A megye válaszadásából világosan kitűnik, hogy már az előző évben az említett tiszttartó testi fenyítést és 3 napos elzárással büntetett több személyt, mert azok engedély nélkül „több kéve gabonát tulajdonítottak el". 18 Ezek szerint valamennyien tisztában voltak az ezzel járó következményekkel és a családjuk érdekében vállalták a büntetést. Az uradalom nem volt hajlandó engedményeket tenni: a még szigorúbban fellépő tiszttartót, jegyzőt stb., a megye is védelmébe vette. A legtöbb panasz a helyben lakó hajdú ellen volt, aki korlátlan ura és parancsolója ebben az időben a falunak. Az uradalom e tisztségre nem a helyi embereket alkalmazta, hanem a jövevényeket, akik a lakosság szokásait kevésbé ismerték, a nyelvet legtöbben itt tanulták meg. A hajdúk első számú segítői a községi bírók és esküdtek voltak, akiknek a nagy többsége nem a jobbágyok érdekeit véd15 BmL Ai. 6937/1804. 16 BmL Ai. 773/1824. 17 BmL Ai. 2140/1835. 18 BmL Ai. 802/1836.
