Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Sarosácz György: Földesúr, robot, jobbágyterhek, jobbágysorsok a Pécs környéki bosnyákoknál

A földesúr a jobbágyság nehéz életmódját nem volt hajlandó tudomásul venni, de még kevésbé azon javítani. Áta és Szőkéd község 1765. szeptember 17-én meghallgatás végett a földesúrhoz 3-3 fős küldöttséget menesztett. Panaszaikat írásban is beadták, melyek elkészítéséért a jegyzőnek magas összeget kellett fizetniük. A pontokba foglalt sérelmeik igen súlyosak voltak: ,, 1.A földesúr ar »árendás« szántóföldek nagy részét a maga számára lefoglalta, amit a falu jobbágyai szántanak fel és vetnek el. De ezzel sem elégedett meg az »urasag«' az elmúlt esztendőben még több szántót vett el tőlük, a megművelésre pedig sokkal több munkát kíván tőlük, mint annak előtte. 2. A bólyi templomnak az építésétől a sok épületnek a végét nem érjük. A templom után a tárházat jó akarattal építettük, mert erre az uraságnak szüksége van, de a sok vendégfogadó, istállók, sörházak és malmok építése teljesen megnyomorított bennünket. 3. Siklósra és üszögre a sok hatalmas gerendák hordása miatt igen sok nyomorúságot szenvedtünk mind magunk, mint barmaink. 4. Igen sok fát vágtunk ki az erdőkben és vitették el velünk eladásra. 5. Az uradalom szőlőföldjét és rétjét annyira megnövelte, hogy megművelésük robotja duplájára megnőtt. ó. Az uradalom eddig meg volt elégedve a dézsmakukoricával, most pedig a földjét velünk szántatja, veti és a betakarítása is a mi munkánk. Minden örökös jobbágy az esztendőnek a felét a földesúrnál dolgozza le: ebből kétharmadját gyalogmunkával, egyharmadát szekérrel vagy kocsival. A hátramaradt félévben, ami rendelkezésünkre áll, benne vannak a vasárnapok, az ünnepek és az esős napok, amikor a földeken nem lehet dolgozni. Az uradalom szolgálatára: vízhordás, favágás, örökös stb. — eddig Boly volt kirendelve, most pedig az összes falvak. A lovászpénzt az uradalom megszüntette: ezt a szolgálatot ezentúl ingyen kell teljesíteni. A hosszúfuvarok távolságát Bátaszékig és Szekszárdig jelölte meg. 7. Az előtt a méltóságos uradalom az árendafával meg volt elégedve, most pedig azt pénzben kéri: minden örökös jobbágytól egy forintot, a tűzifáért 25 krajcárt. Eddig a búza és zab nyomtatásánál a részt megkaptuk, most pedig ingyen, minden térítés nélkül csináljuk. 8. A bor kiméréséért az uradalom eddig minden ako után 10 krajcárt fizetett, most pedig ötöt. 9. Eddig a hajdúk a saját fizetésükből éltek és gyalog jártak, most pedig a jobbágyság tartja el őket, és lovaskocsit is kötelesek adni a számukra, 10. Eddig minden »arenda« után 2 forintot fizettünk, most pedig négyet. A pálinkafőzőüst után két forintot, most szintén négyet."

10 A bólyi uradalomhoz tartozó falvakban az elégedetlenség ebben az időben általánosnak mondható. A panasszal élő községek vezetőit 1766. április 5-én behívták Bolyba, ahol az úrbéri perben hozott ítéletet előttük felolvasták. Az ítélet kihirdetését a jelenlévők nagy nem tetszéssel fogadták. Az átai Vukovics Mihály és a töttösi Csobánovics Milos kijelentették, hogy ,,aki a mai naptól számítva először megy dolgozni az uradalomba, akárki is legyen, azt ők felkoncolják".

11 A földesurak a jobbágyok számára semmilyen engedményt nem voltak hajlandók tenni. Követeléseiket az 1767-ben minden község számára kiadott urbáriumban, de már módosított formában, rögzítették és ezzel ,,törvényesítették" e helyzetet. A földesúr arról is gondoskodott, hogy az urbárium az adott lakosság nyelvén (magyar, horvát-szerb és német) készüljön, hogy azt mindenki megértse - és azt a községi bíró ládájában a többi iratokkal együtt őrizték.

12 A jobbágyság elégedetlensége az ezt követő években sem csökkent, de az urbáriumba lefektetett kötelező terheken a bécsi udvar és a megye sem kívánt könnyíteni. A megye Átán és Szőkéden 1774-ben nyilvános falugyűlésen ellenőrzi, hogy a földesúr a szolgáltatásán 10 Ua. 11 BmL Bu. 106. sz. 355. 12 BmL Uti. (Lásd a felsorolt falvak).