Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Sarosácz György: Földesúr, robot, jobbágyterhek, jobbágysorsok a Pécs környéki bosnyákoknál

nem engedélyezi. A buga (gubács)-ból és vadalmából keveset szedhetnek — pedig az utóbbiból ecetet készítenek és kevés van belőle. Az összeszedett makkot másnak nem adhatják el, csak az uradalomnak, az pedig csak féláron veszi át. A káposztadézsmát nem természetben, hanem készpénzben kell fizetniük. A kenderből minden pár után kell kész fonalat adni, vagy azt 2 forint ellenében megválthatják. A borsóból és hagymából szintén dézsmát kell adniuk. Ha gabonát vittek a mohácsi hajókra, minden kila után kaptak 10 krajcárt, most pedig a rakodást is ingyen csinálják.

6 A majorsági gazdálkodás megteremtéséhez, a jobbágyterhek megemelésén túl, szükségessé vált a jobbágyok „szabadgazdálkodását" nemcsak korlátozni, hanem azt visszaszorítani. Az uradalomnak ez az intézkedése rendkívül érzékenyen érintette őket. A birtokba vett szántóföldből már keveset lehetett elvenni. Egyedül a közösen használt legelőből tud az uradalom legtöbbet kihasítani, amit a jobbágyok előzőleg kiirtottak, mert erdő volt előtte.

7 A jobbágyok gazdálkodása az uradalmi majorok kialakulásával párhuzamosan nagyon visszaesett, mert a földesúr teljesen figyelmen kívül hagyta a gazdaságuk megerősödését, mint lényeges feltételt a jobbágyterhek teljesítésében. Legjobban az erdő szabad használatának az elvétele érintete őket. Az erdőt külterjes állattenyésztésben az uradalom sem tudta nélkülözni. Ennek tulajdonítható, hogy azt teljesen kisajátította és szigorú intézkedéseket vezetett be. A beadott panaszra a földesúr válaszadásban csak az erdő használatára téi ki. Elsőnek kiemeli, hogy az erdők gondozását az uradalom veszi kézbe, ezzel megvédi további pusztulásukat: ennek érdekében főerdészt, vadászokat és erdőkerülőket nevez ki. Akinek tűzifára van szüksége, az köteles a tiszttartónál bejelenteni, hogy hány darab fa kiutalását kéri. Csak az erdész által megjelölt fát szabad kivágni, aki ezt megszegi, börtönbe zárják, vagy 12 frt büntetést fizet. Az épület- és tűzre való fát, csak 4 hónapon át: novembertől februárig szabad kivágni. A jobbágyok, ha nem váltják meg, továbbra is kötelesek a földesúrnak 33 szekérnyi fát összevágni, és azt baksába rakni. A kévekötözésre alkalmas veszsző és sövényvessző kivágása tilos. A vadonba termő gyümölcs szedésére az uradalmi tiszttől kell engedélyt kérni. A gubacs szedésére az uraság ad cédulát, de azt csak nekik adhatják el, aki másnak adja el 12 frt büntetést fizet. A pálinkafőzéshez a fát az uradalomtól kötelesek megvásárolni. Szent György-naptól az erdőben legeltetni tilos. A jobbágyoknak az erdőben és mezőben kutyákkal és puskával tilos vadászni, a nádasban pedig vadat és madarat fogdosni

8 Mindez komoly hatással volt a kialakult életmódjukra, különösen a szegényebb réteget erősen érintette, mert nem volt szabad száraz ágakat szedni; eltörölték az erdei szabad legeltetést és a makkoltatást, tilos volt az erdei gyümölcs és gombák gyűjtése, a kéziszerszámnak való fát (nyél) és a kötözővesszőt nem vághatták szabadon stb. A jobbágyok birtokában egy darabka erdő sem volt. Ez igen nagy gondot jelentett a számukra, mert ha engedély nélkül ott érték őket az erdőben, szigorú büntetésben részesültek. Erdő nélkül nem tudtak meglenni, mert minden munkaeszközük fából készült. A gyűjtögetés, köztük az erdei, a táplálkozásban még mindig jelentős helyet foglalt el. A bólyi uradalomnak az átai és a szőkédi jobbágyok kötelesek voltak teknősbékát és csigát beszolgáltatni.

9 Ezek gyűjtését sem végezhették szabadon. 6 BmL Bu. 111. 7 BmL Ai. 578/1843. 8 BmL Bu. 111. » Ua.