Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)
FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Timár György: A Duna-Drávaszög népesedéstörténete
vények. 1723-tól az uradalom Dárdán kívül az abban az évben alapított Laskafaluba irányította az új telepeseket. 1752-re e két helységben 107 német háztartást írtak össze. 1723-ban az uradalom még egy falut alapított. Katolikus délszlávokkal betelepítette Torjáncot. A század második felében a dárdai uradalom a Duna-Dráva szögén Jévő területén lelassította a betelepítést. Mindössze egy falucskát alapított. 1770 körül Kisdárdát hozták létre a Dráva közelében. "Német lakossága Dél-Baranya falvaiból költözött ide. A század végén ugyancsak belső migrációval települtek Kácsfaluba és Karancsra katolikus németek. Új színfoltot jelentett a Duna-Dráva-köz etnikai képén az 1820 körül Bolmányba, 1825 körül pedig Kácsfaluba letelepített evangélikus németség. Létszámban ugyan elenyésző, de a falvak életéhez szorosan hozzátartozik a kereskedő réteg. A 18. század elején görög kereskedők lepték el Dél-Baranyát. Siklóson például 1712-ben külön kolóniát alkotott 11 görög kereskedő. A megyében való szétszóródásukra jellemző, hogy 1784/85-ben többek között Laskón, Lőcsön, Pélmonostoron, Vörösmarton 1-1, Hercegszőlősön 6 görög kereskedőt írtak össze, kik üzleti könyveiket is görögül vezették. A másik kereskedőréteg a zsidóság volt. 1784/85-ben Keskenden, Baranyabánon, Darázson, Pélmonostoron és Vörösmarton jegyeztek fel zsidó kereskedőt, a múlt század elején már szinte valamennyi faluban élt egy vagy több család. A cigány lakosság elterjedtségéről az 1775, 1777. és 1779. években készített cigányösszeírás alapján alkothatunk képet. Ezekben az években a Dráva-szög 23 falujában éltek cigányok. Legtöbbet Baranyakisfaludon (20 család), Kácsfalun (14 család), Karancson (11 család) és Kopácson (10 család) írtak össze. Feltűnő, hogy a németlakta falvak közül nem élt egyikben sem cigány. 1775-ben 107, 1777-ben 92, 1779-ben 121 családot vettek lajstromba. Családonként általában 3-4 személyt számolhatunk. Móró Mária Anna számításai szerint az akkori Baranya megye lakosságának 1,12%-át tette ki a cigányság. Egyéb forrásainkban elég nehéz a cigányok nyomára akadnunk. A magyar falvakban ugyanis magyar, a délszláv falvakban délszláv nevekkel írták őket össze. Ortodox vagy róm. katolikus vallást követték. Igy a katolikus vagy ortodox falvak zsellérei, földnélküIiei között az összeírások névsoraiban feltűnés nélkül meghúzódhat egy-egy cigány neve. A református falvak lakói között jelentkező kis számú ortodox vagy katolikus vallású esetében például gyanakodhatunk ugyan cigányra is, de bizonyosságra csak egyéb források feltárásával juthatunk. * * * A különféle etnikumoknak a Duna—Dráva szögében való együttélése lehetőséget nyújt arra, hogy a népi jellegzetességeknek számsze r űen megraqad'-'a+ó adatait egyazon környezetben vizsgálhassuk. Ilyen számadatokkal megragadható a különböző típusú családok gyakorisága az egyes nemzetiségeknél. Az 1724. évi állapot bemutatásánál négy típusba soroltam a családközösségeket. Kiscsaládnak kizárólag azt a családfajtát nevezem, ahol két felnőttön (apa-anya) kívül legfeljebb csak keresőképtelen (kiskorú, fogyatékos stb.) családtag él. Középcsaládnak azt a családt'pust nevezem, melyet 3-5 felnőtt alkot, vagyis ahol a családfőn (és feleségén) kívül 1-3 munkaképes felnőtt él a családközösségben. Nagycsaládnak azt a családközösséget nevezem, mely 6, vagy annál több munkaképes felnőttből áll. Keresőképtelenek száma közömbös. Végül az özvegyi háztartásról akkor beszélünk, ha az özvegy családfőn, és az esetleges keresőképtelen családtagokon kívül még legfeljebb egy felnőtt van a családban.
