Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Timár György: A Duna-Drávaszög népesedéstörténete

népességének etnikai arányain lényegesen nem változtattak. 1723-24. évből például összesen 35 szláv jövevény családot jegyeztek fel a Duna-Dráva-szög­ben, de ez a magas szám csak azért mutatkozik, mert ekkor telepítette a dárdai uradalom Torjáncot. 1721-ben csak 14-et, 1719-ben még ennél is kevesebbet je­gyeztek fel az összeírásokban. A magyar lakosság 1712 és 1724 között két és félszeresére (255%) nőtt. E nö­vekedést is csak telepítésekkel lehet megmagyarázni. E telepítésekkel mindeddig érdemeben nem foglalkoztak kutatóink. Voltaképpen alig tudunk többet ezekről a magyar telepítésekről, mint az itt közölt számadatok. Mindenképpen érdekes feladat lenne Baranya 18. század elejei délszláv és magyar migrációjának feltá­rása. * * * A bellyei uradalom az 1710-es évek végén jelentős német telepítésbe kezdett. Célkitűzésük megvalósítását 1714-ben kezdték. Pé/monosíorra és Nagynyárádra kisebb szerb falut telepítettek. Erdőirtás, terepelőkészítés lehetett ezek elsődle­ges feladata. Mindkét helyre ugyanis rövidesen németek nagyszabású betelepítése következett. Még egy szerb betelepítés volt az uradalomban. 1715-től Hercegsző­lősre kerültek szerbek. Ez volt a bellyei uradalom részéről az utolsó szerb telepí­tés. Ettől kezdve inkább spontán belső migrációval, mint telepítési akciókkal je­lentek meg kisebb-nagyobb szerb közösségek az uradalom falvaiban. 1718-ban kezdte az uradalom Kiskőszeget katolikus délszlávokkal és magyarokkal benépe­síteteni. A németség betelepítése 1719-ben kezdődött az uradalom falvaiban. Ezt köve­tőleg mintegy másfél évtizeden keresztül érkeztek az uradalomba évente a kisebb­nagyobb telepes rajok. Az említett két szerb falu, Nagynyárád és Pélmonostor első német jövevényei ekkor érkeztek, csak úgy, mint Vörösmart magyarjai mellé a németországi telepesek. Az ugyancsak a bellyei uradalomhoz tartozó Szabar első lakói voltak németek. A németség betelepítésének ez az első hulláma az 1730-as évek végére csendesedett le. Időközben - valószínűleg belső migráció nyomán - még egy német települést hoztak létre. A Dráva-parton, Eszékkel átel­lenben a kis Eugénfalu (Jenőfalva) 1729-től kezdve 5-6 év alatt népesült be. 1752-ben az említett öt faluban 254 német háztartást számoltak össze. 1750-ben a német telepítések új hulláma indult a bellyei uradalomban. Bajor­országból, Würtenbergből, Elszász-Lotharingiából stb. érkező jövevények ekkor települtek Baranyabán és Ma/s (község!) szerb lakossága mellé. Üj falu is ala­kült ekkor. A német telepítésű Baranyaszentistván 1752-től népesült be. Bajor­országi telepeseket pedig Keskendre irányítottak és ott alakítottak új falut. Több további helység lakossága mellé telepedtek be ekkor németek. Részben új jöve­vények, részben régebben érkezettek 1760 körül Bellyére, az 1770-es években Ba­ranyakisfaludra, 1780 körül Kiskőszegre, a század végén Hercegszőlősre költözve kerestek új hazát. A németség szétszóródása a 18. század első felében tovább folytatódott. A század derekán alig akadt falu az uradalomban, melyben néhány család ne telepedett volna már le. A 19. század elején új falutelepítés is volt. 1814-ben Keskend alapításával zárult az uradalom falutelepítési tevékenysége. A dárdai uradalom néhány évvel korábban kezdett németeket telepíteni, mint a bellyei. Dárdán már 1713-ban élt 9 német család. 1714-15-re számuk 17-re nőtt. E kezdeti nekilendülés után — egyelőre ismeretlen okból — számuk megcsappant, és csak később, a bellyei uradalommal párhuzamosan, 1719-ben nekiinduló tele­pítéssel indult ismét szaporodásnak. Itt is évente érkeztek újabb és újabb jöve-

Next

/
Thumbnails
Contents