Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Timár György: A Duna-Drávaszög népesedéstörténete

Középkori forrásokból tudjuk, hogy ez a falu egykor a mai Újbezdán helyén állt. 1702-ben a Mayessa-i (= Maiska Medja) szerbek vallják, hogy pravoszláv papjuk egykor Hencsén lakott. Más. Izsép és Csibogád között egy Danocz nevű falut sorol fel az összeírás. 1715-ben Izsép szlovén lakói közül hatan is azt vallják, hogy a török időkben ők Danocz-on laktak, melynek neve szlovénul Danovac. 1711 után az összeírásokban a szláv lakosságot is mindig családnévvel jegyezték be. E családnevek egy része a korábbi, bizonyára 17. századvégi lakóhelyre utal. ötvennél több Tolna, Baranya és Bács megyei helység nevét találjuk meg az 1696. és az 1711-13. évi összeírásokban. Ilyenek: 1711-ben Baranyakisfaludon Czibogatacz, 1696-ban és 1711-től Baranyabánon Mojnanin, Majsacz, 1711-ben Kácsfalun és Baranyabánon Szarkanacz, Sarkanyin, 1711-ben Petárdán Feirfalacz. Nem nehéz e nevekben az 1687. évi összeírás 1696-ra már elnéptelenedett helységeinek a nevét felismerni, mint Csibogád, Majsa (Maiska medja), Szárkány (Pélmonostor határában) és Fejérfalu másként Félfalu (Beremend közelében, a Karasica-parton feküdt). E családnevek felvevői 30-40 évvel azelőtt születtek azokban a falvakban, melyek 1687-ben még lakottként kerültek összeírásba. Ez az összeírás nem valami stabilizálódott állapotot mutat be. Vidékünk még ebben az évben újabb megpróbáltatásnak volt kitéve. A császári sereg ugyanis még július elején elhagyta dárdai táborát, és nagy kerülővel, Torjánc felett a török időkben az újtól mukátaa jövedelmét képező drávai átkelőn vonult a Dráva jobb partjára Eszék megostromlására. A tervet nem követte siker. Lotharingiai Károly igen hamar rádöbbent a fiaskóra, és Siklós és Nagybarsány térségére vonta vissza ezredeit. Szulejmán nagyvezír ekkor Eszékről Dárdán és Baranyavár és Pé/monosfor közé elhelyezett táborhoz vezényelte hadát. Rövid itteni táborozás után vonult a nagyvezír Beremend fölé, ahol a török sereg a Nagyharsány-Villány vonal felől támadó császári seregtől a végzetes vereségét szenvedte. A csatából megmenekült törökök Dárdán át Eszékre futottak. Rövidesen ezt is kiürítették. Ekkor szabadult meg vidékünk végleg a török háborgatásától. A békés fejlődés megindulására azonban még negyed évszázadot várni kellett. Helytörténetírásunk még nem tárta fel részletesen az 1687 utáni évtized eseményeit annak ellenére, hogy a különböző összeírások bősége áll rendelkezésünkre. Baranya népeinek a török hódoltságot követő évtizedekben bekövetkező nagyarányú pusztulásáról Szita László dolgozatai alapján próbáljunk magyarázatot keresni arra a tényre, amely a későbbiek folyamán tárgyalásra kerülő 1695/1696. évi megyei adóösszeírásokból ismerhető fel. ,,A felszabadító háború sok mindent jelentett - írja Szita László -, de a népesség életkörülményein nem könnyített. . . . Semmi újat nem mondunk azzal, ha említést teszünk a hadak állandó vonulásával járó pusztulásról. Nem véletlen, hogy a Duna melletti felvonulási út... melletti falvak népe elmenekült." Említi továbbá Tolna-Baranya megye egyik feliratát, melyben a következők állnak: „Népeink pusztulva vannak a vonulóktól, akik őket irgalmatlanul vegzálják, ostorozzák, még a prefektusok sem tudják megvédeni. Állataikat vecturára űzik. A földek több évektől bevetetlenek maradnak. Őrjöngő és kegyetlen altisztek az helységekben börtönnel és korbáccsal, mint állatok kezelnek, semmi rendűt nem kímélve, tisztviselőket sem." Hasonló jelentéseket küldenek a kamarai tisztviselők az udvarhoz. A kamarai tisztviselők a beszállásolás csökkentését és az adóprés enyhítését kénytelenek kérni. Vizsgáljuk meg ezek után a két megyei adóösszeírást. Mind a két összeírás 2222 helységet sorol fel. Mégis az összeírt községek száma 24, mivel 2—2 község csak az egyik listán szerepel. Nem sikerült nyomára jutni ez eltérés okának. Mivel mind a négy kérdéses helység a korábbi és később egyéb összeírásokban is-