Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

FORRÁSKOZLEMÉNYEK ÉS TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Timár György: A Duna-Drávaszög népesedéstörténete

lélekszám emelkedését is. Mutathatja például az adóterhelés aránytalan megnövelését is. Adatainkból tehát lélekszámra vonatkozó következtetéseket nem vonhatunk le. Ugyanakkor az összeírásokban lévő névsorok, melyekkel az adózókat, esetleg családjuk további tagjait írták össze, nagyon alkalmasak néhány más demográfiai jelenség felismerésére és a róluk alkotott ismereteink pontosítására. Nevezetesen a migrációra és a nemzetiségi összetételre vonatkozó adatokra bőven meríthetünk belőlük. A migrációval kapcsolatban tudnunk kell, hogy az összeírásainkban 39 olyan helységet találunk a Duna-Dráva-szögben, mely a vizsgált három összeírásban egyaránt lakottként szerepel. Egy olyant találunk, amelyik 1571-ben hiányzik a lakott helységek közül, vagyis 1554 után elnéptelenedett, de a későbbi összeírásban újra lakottként szerepel. Két további olyan lakott falut találunk 1554-ben, amely a későbbi listákból végleg kimaradt. Az 1591. évi listán további hattal növekedik a pusztává lett helységek száma. Az elnéptelenedett falvak helyébe más, már korábban elnéptelenedett faluhelyekre költöztek új telepesek. 1571-ben 3, 1591-ben további 7 ilyen újtelepítésű falu jelenik meg a Duna-Dráva-szögben. A vakuf birtokkal együtt a Duna-Dráva-szögben összesen 62 helység szerepe! a listákon. Ezek közül 19-ben történt a vizsgált időszakban valami gyökeres változás: elnéptelenedés, újratelepülés. Vagyis a helységek kb. 30%-a mozdult meg. Az egész mohácsi és baranyavári kerület területén 1571-ben tizenegy, 1591-ben további 18 helységnél jelentkezik új telepítés az adólajstromban. Az 1571. évi jegyzékben ezeknél az újtelepítésű helyeknél ez az állandóan visszatérő szöveg is olvasható: „Azelőtt puszta lévén, oda iflákokat telepítettek." Az „iflák" szót az összeírás bizonyára nem az eredeti ,,vlah" — ,,oláh" értelemben használja. Ugyanis az idetelepített iflákok zömmel szláv nevűek, van köztük magyar nevű is, de elvétve akad közöttük olyan nevű is, akiről neve alapján elképzelhető, hogy valóban „vlah". A pusztává lett falvak helyére telepített „iflák"-ok nem voltak martalócok, vagyis katonai segédnépek. A falvakba telepített „iflákok" ugyanúgy adóztak, mint a többi rája. Csak a letelepítés idején nevezik őket iflák jövevényeknek, a későbbi adójegyzékekben már minden megkülönböztetés nélkül, a többi rajával teljesen egy sorban szerepelnek. így ők mint önálló etnikum része lettek a vidék népességének. A mohamedán katonaság és az ortodox (görögkeleti) iflák martalócok mint katonai segédnépek a megszálló hatalom képviselői voltak. A megszálló hatalom katonasága pedig a történelem folyamán soha nem vált a megszállt terület népességévé. Ezeknek a falutelepítéseknek szinte törvényszerűsége lehetett az, hogy a már régebb óta pusztán álló faluhelyekre irányították a jövevényeket. Régebbi lakosságra rátelepítés valószínűleg a legritkábban történt meg. Az 1571. évi adójegyzékekben a régi falvak lakói között szinte csak elvétve találunk szláv hangzású nevűekre. Semmivel sem gyakrabban, mint az 1554. évi adójegyzékben. 1554-ben a Duna-Dráva-szög falvaiban az adózók között hat-nyolc szlávos hangzású nevűre találunk. Ez 0,68%, vagy alatti érték. Az egész adójegyzékben, a 10 446 adózó között Sarosácz Gy. számításai szerint „több mint száz" délszláv nevű van. Ez 1% körüli érték. Azt is nagyon jól jegyzi meg Sarosácz, hogy „a délszláv nevek nagy részét vegyesen és igen elszórtan találjuk". 1554-ben még nem beszélhetünk tömegesen felbukkanó szláv nevúekről, ahogyan azt Sarosácz teszi. Az 1571. évi jegyzékben már valóban találunk jelentős számban szláv nevűeket, de csak az újtelepítésű „iflákok" között. 1591-ben pedig vegyes, magyar—szláv nevű lakosságot találunk néhány olyan helységben is, ahol a korábbi jegyzékekben csak magyar nevűeket jegyeztek fel.