Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Vonyó József: Ideológiai elemek a NEP Országos Központjának kiadványaiban

Gyenge parlament — erős párt és végrehajtó hatalom Szerintük a módosításokat a kor követelményei sürgették. Ennek indoklását is Béldi Bélától olvashatjuk legrészletesebben. Ö úgy látta, hogy a magyarság nemzetté fejlődése szempontjából kulcsfontosságú államszervezés terén az OsztrákMagyar Monarchia felbomlásával új helyzet és új feladatok elé került az ország, melyeket nemcsak nem oldottak meg, hanem nagyobbrészt hozzá sem kezdtek.

73 Az első teendő tehát az előző kormányok mulasztásainak pótlása. Ezzel együtt kell végrehajtani azokat a súlyos belső és külső teendőket, melyekkel a válság eredményeként kerültek szembe. Ám mindezt nem lehet a régi, elavult elvek, a régi alkotmány alapján megvalósítani.

74 Az új elvek megfogalmazásához két alapelvből indult ki. Egyrészt abból, hogy „az állam szerepét a nemzet mindenkori életérdekei határozzák meg". Másrészt ezt a nemzetet organikus szervezetként fogta fel. Ebből fakadóan Béldi szemében az állam szerepe (mintha ismét Mussolini szavait olvasnánk): „ennek az organizmusnak életét teljessé tenni, az organizmus erőit rendezniszervezni, azoknak keretet és kifejezést adni."

75 Az egész nemzetet „csakis erős eszközökkel" lehet összefogni. „Az erős eszközöket pedig csakis egy erős központi hatalom szervezheti meg és élhet azokkal." Mégpedig úgy, hogy azokat kizárólagosan birtokolja, hogy „tervszerűen és céltudatosan kihasználhassa" őket.

76 Az elgondolás lényege végül is a törvényhozó hatalom (a parlament) hatalmának csökkentése, ezzel együtt a végrehajtó hatalom (a kormány) szerepének és súlyának növelése. Béldi bírálta a parlamentarizmust, mely szerinte „nem demokratikus, csak a demokrácia álarcában jelentkező intézmény". A választójog ugyanis - legyen az bármilyen - nem jelent teljes népképviseletet, csak a választók egy részének képviseletét.

77 Ennél sokkal súlyosabb érvnek tekintette azt, hogy a „nehézkessé vált törvényhozás nem tudja nyomon követni az egyre gyorsabb tempójú, egyre komplikáltabbá váló élet szabályozásának követelményeit".'

18 Mindezek ellenére úgy foglalt állást, hogy a parlamentre továbbra is szükség van. Szükség van, de jelentős módosításokkal. Mindenekelőtt jellegében: a népképviseleti (demokratikus) elv helyett az érdekképviseleti (szolidáris-organikus) elv alapján kell megszervezni. Ez ugyanis „a törvényhozásban kifejezésre juttatja a nemzeti társadalom komplementaritását, a különböző társadalmi rétegek szerves összefüggését és munkaközösségét". Létrehozására azonban csak az érdekképviseletek rendszerének teljes kiépítése után van lehetőség. Addig átmeneti megoldásként a parlamenti munka súlypontját a plenáris ülések helyett a bizottságok felé kell eltolni, az utóbbiakat pedig „nem képviselő érdekképviseleti választottakkal" kell kiegészíteni.

79 73 Nemzetszervezés, 6—7. 7/1 „ ... a magyar alkotmány jelenlegi szövegét. . . nem lehet tabunak tekinteni, és a még cserepeiben ittmaradt liberális korszellem és érdekek védelmében, a tradíciókra való hivatkozás alibijével megakadályozni azt, hogy a magyar állam olyan irányban épülhessen ki, amely irány az új nemzeti feladatok megvalósítása szempontjából a legmegfelelőbb". (Nemzetszervezés, 26.) 75 Uo. : 27., Mussolini nézeteit lásd az 52. sz. jegyzetben. 76 Nemzetszervezés, 20-21. 7/ Uo.: 31—33. Végkövetkeztetése: „Egészen egyszerűen nincs és nem is lehet tiszta demokratikus parlament. A demokrácia csakis mint elv lehet teljesértelmezésű." (Uo.: 33.) 78 Uo.: 37. 79 Uo.: 35-36.