Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Bernics Ferenc: Pécs város elemi népoktatása a neoabszolutizmus korában

oktatás fejlesztésére. A dualizmus kori szerzők — pl. Kiss Áron és öreg János elítélve az 1850-es évek tanügyi kormányzatának magyarellenességet és reakciós antiliberalizmusát, elismerték Thun Leo közoktatási reformtörekvéseit. A korabeli konzervatív álláspont képviselői elítélték ugyan a Bach-korszak németesítő oktatáspolitikáját, de inkább a rendszer eredményeit hangsúlyozták. Álláspontjukban kifejeződött a polgári liberalizmustól és szekularizációtól való félelem. — Ezek a nézetek tüktöződtek a 60-as évek végén Pécs politikai, pedagógiai közéletében, az itteni „szaksajtóban" is. Ennek illusztrálására idézzük a Kalauz 1868. február 16-i számából „Rubus" aláírással megjelent cikket, mely Salamon Józseffel polemizál, aki a Néptanodában a „szabad nevelésről" és 1848 dicső közoktatási intézkedéseiről írt méltatást. „Rubus" erre válaszolva az abszolutizmus oktatáspolitikájának védelmében a következőket írta: „Nem lehet teljes szabadsági... rövid, viharos dicsőség után az absolutizmus vasvesszeje suhogott fölöttünk és ránk; s íme ezen absolutizmus iskolai rendszere — meg ne botránkozzék a t. Szerkesztő Űr! —, de én a tekintetes Plitzner Lőrincz esperes-plébános úrral tartok. . . aki ezt „szerencsétlennek, de a népiskolák emelésére tett kényszerítő eljárást tekintve, dicsérendőnek bátorkodom mondani, mert — úgymond e kényszerítés szorgalmas iskolalátogatást, mind a hétköz- mind a vasárnapi tanodákra nézve, és rendes faiskolákat eredményezett". — Továbbá: „levonva a germanizáló törekvést — ama szerencsétlen kormánynak több, a néptanodára vonatkozó rendszabálya mind a tanonczokra, mind a néptanítók szellemi haladására, mind pedig sok helyütt anyagi jobblétük eszközlésére is igen üdvös volt". ... — ... s hogy örvendetesebb eredmény nem született. . . legnagyobb részt azon hideg közönyösségnek tulajdonítható, mellyel ezen szabályok, főleg az utóbbi években foganatosíttattak, vagy — helyesebben szólva — írott malasztnak hagyattak". Ezt az értékelést adta „Rubus" - pécsi gimnáziumi paptanár - a neoabszolutizmus népoktatásáról. Lehet vitatni! Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a cikkíró fejtegetései igazságelemeket is tartalmaznak. - A fejlődés a reformkorhoz képest az iskoláztatás kiterjesztése, a tárgyi és személyi feltételek javulása tekintetében kétségtelen. Igaz, a fejlesztést nem a központi kormányalapokból fedezték, hanem a városok, községek anyagi erőforrásaiból. Ezt Schwarcz Gyula is megemlíti: „a soproni kerület községei 2,5 millió forintnyi tőkeértéket kénytelenítettek iskolai czélokra fordítani 1853-tól 1856-ig . . .", de mindezekhez a bécsi kormány egyetlen krajczárt sem adott - tette hozzá.

86 Az elért eredmény nem volt elég a fejlett európai országok színvonalának eléréséhez, s ezért a magyar elemi népoktatás a kor követelményeinek továbbra sem tudott kielégítően megfelelni. Ami Pécs szab. kir. város elemi népoktatásának neoabszolutizmus kori fejlődését illeti — azt, az országos hatótényezőkön túlmenően, a város történelmi öröksége, de főleg a bányászat és más iparágak, valamint a kereskedelem fejlődésével összefüggő dinamikus népességnövekedés határozta meg. A tankötelesek számának gyors emelkedése, párosulva az iskolázási kötelezés szigorodásával kényszerítette az iskolafenntartó városi tanácsot, a felekezeteket és DGT-t, hogy új tantermeket és tanítói állásokat létesítsenek. Ennek eredményeként a korszak 18 éve alatt Pécsett legalább 3 négytantermes, 1 tíztantermes, 1 kéttantermes és 1 egytantermes új iskola épült. Ez 25 új tanterem! A. tanítók száma ugyanezen években 12-ről 28-ra emelkedett. Ez igen jelentős fejlesztés! A gyorsan növekvő iskoláztatási igényeket azonban ez sem tudta maradéktalanul kielégíteni. A feszültségek enyhültek, de a külvárosokban nagy volt az iskolák zsúfoltsága, maradt még több olyan osztály, melyben a tanulók száma meghaladta vagy megközelí8li Schwarcz Gyula már idézett művében az 542. p.-on, dr. Ficker bécsi statisztikus adatait közli.