Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Bernics Ferenc: Pécs város elemi népoktatása a neoabszolutizmus korában

18-an szólaltak fel. Közülük néhány jellemző felszólalás lényegét az alábbiakban ismertetjük : Feszti Károly kanonok üdvözölte a tanítóegylet ,,nagyszerű eszméjét", de hivatkozva b. Eötvös felhívására, mely szerint a népnevelés jelenleg majdnem kizárólag a hitfelekezetek kezén van, kijelentette, hogy ,,onnét a közérzület sérelme nélkül ki nem vétethetik". Ezért ő csak a hitfelekezeti tanítóegylettel érthet egyet. Plitzner Lőrinc esperes-plébános véleménye szerint a népnevelés csakis vallásos nevelés lehet. Szerinte az „Egylet" nem sokat tehet. A népet kényszeríteni kell, hogy járassa gyermekeit iskolába. Nálunk sem rosszabb a helyzet mint Angliában, ahol John Russel parlamenti felszólalásában kijelentette, hogy a nép tetemes része analfabéta, s a gyermekek nem járnak iskolába. Nálunk az a baj, hogy vannak ugyan célszerű rendszabályaink, de ezeket nem tartják be. A hanyag szülőket büntetni kell. Szerinte a Népnevelési Egyleteket felekezetek szerint kell megalakítani: „kiki nevelje a saját népét". Gázon Gyula képviselő kijelentette, hogy nálunk a hitfelekezetek nem fognak társulni, mint Amerikában, de „hiszi, hogy eljön azon idő, midőn a népnevelés nem leend többé a hitfelekezetek ügye, hanem országos üggyé válik...", de ez nem egyhamar következik be. Ezért azt javasolta, hogy a megyei választmánynak legyen külön tanügyi választmánya, s ez a különféle vallásfelekezetekre legyen tekintettel. Nagy Antal véleménye szerint a miniszteri javaslat nem kielégítő, de kezdetnek elég. Nézete szerint üdvös lenne, ha a tanítóegyletek nem hitfelekezetek szerint alakulnának. „Ezért vallásfelekezetesség nélkül állítandó föl a népnevelés nagy épülete, melyből a nemzet boldogsága szivárog!" Miltényi Miklós képviselő a fölállítandó egyletek feladatairól szólt. Az egyletek hassanak oda, hogy a gyermekek járjanak iskolába, hárítsák el ennek akadályait — pl. a „magánlegeltetést". Hangsúlyozta a jó statisztika fontosságát. Kovács Antal képviselő kijelentette, hogy nincs szükség egyletekre, mert reformátusoknál már létezik tanügyi bizottság, ennek ellenére nincs minden rendben. A fő gond az, hogy a tanodák nem felelnek meg a célnak, fölszerelésük hiányos és a tanítók fizetése nem kielégítő. Van ugyan református autonómia, de a bajok orvoslása lassan halad. Hafiner Lajos képviselő szkeptikusan megjegyezte: Ne higgyék, hogy az egyletekkel a népnevelés „aranykora" fog beállni. Nincs ezeknek hatáskörük; inkább segélyező egyletek. A fő baj — szerinte — az, hogy „nincs elég felügyelet". A többi hozzászólók javasolták, vagy legalábbis nem ellenezték a megyei tanítóegylet megalakítását. Többen szóvá tették, hogy a megyei közgyűlés 1861-ben megszavazott a népoktatással kapcsolatban egy szabályrendeletet s ezt kiegészítésekkel a tanítóegyleti alapszabály elkészítésénél figyelembe kellene venni. Ezek után a megyei választmányi ülés „ősi magyar szokás szerint" határozatot hozott egy központi tanügyi bizottság (válaszmány) megalakítására, melynek tagjai a püspök, az első alispán, lelkészek és néhány tanító. Vagyis nem döntöttek a tanítóegylet megalakítása kérdésében, ami ezzel „annak rendje-módja szerint" egyelőre lekerült a napirendről. Az ismertetett példák érzékeltetik, hogy a tanítóegyleti vita messze túlnőtt az Eötvös József által elképzelt kereteken. Tükröze a kiegyezés körüli évek oktatáspolitikai légkörét, az akkori magyar közoktatás szinte valamennyi jelentős problémáját. VIII. összegezés és néhány következtetés A neoabszolutizmus közoktatási teljesítményét a korabeli irodalom eléggé szélsőségesen minősítette. Nem számítva a rendszer hivatalos apológiáját - pl. a Bach Sándornak tulajdonított Rückklick-et - az értékelések a szerzők különböző politikai, világnézeti álláspontjait tükrözik. A Kossuth-párti Schwarcz Gyula értékítélete általában negatív. A Deák-párti reálpolitikus Eötvös Józsefé hasonló, de a kiegyezés érdekében kompromisszumok árán megoldást keres a magyar nép-