Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)
TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Bernics Ferenc: Pécs város elemi népoktatása a neoabszolutizmus korában
nulmányai híven tükröznek. Viszonylag kevés a neveléselmélettel, neveléstörténettel foglalkozó dolgozat, s ezek is főleg német szerzők átdolgozott munkái, vagy a róluk szóló ismertetések. Ezt a célt szolgálta a Népnevelők Kalauza egyik állandó rovata, az „Élet és korrajzvázlatok a nevelészet történetéből", melyben Szauter Antal, a folyóirat tulajdonosa és felelős szerkesztője, ismertette Pestalozzi és Overberg életrajzát, pedagógiai nézeteit. Az Overbegről szóló ismertetés - őt Szauter példaképének tekintette — egyúttal Fichte pedagógiai nézeteinek bírálatát is szolgálta, aki az ismertetés szerint a nevelést arra szánta, hogy az „akarat szabadságát tökélyesen megsemmisítse", s aki a nevelést számtani problémává alacsonyította, melynek megoldásához nem szükséges „magasabb segély", s így megszűnne a kereszténység vívmánya, mely a személyes szabadságot biztosítja. Fichte pedagógiai nézeteinek ilyen beállítása nyilván félreértésen, vagy félremagyarázáson alapul, hisz ő a nevelés célját és feladatát, éppen szubjektív idealista filozófiájára alapozva, az autonóm erkölcsi személyiség kifejlesztésében, az öntevékenység és szabadság összekapcsolódásában látta. A szerző Fichtével szembeállította Overberget, aki fellépett a „veszélyes zavar" ellen, s első helyre tette a valláserkölcsi nevelést. Valószínűleg itt van az igazi probléma, mivel Fichte szerint a nemzetnevelés megszervezéséről az államnak kell gondoskodnia, mely erkölcsi létjogosultságát csak úgy igazolhatja, ha hatalmi államból nevelő állammá válik. 5fi Ugyancsak a Népnevelők Kalauza közölte Mennyei József: Általános tanítás- és tanodái neveléstan című művét, amely Franz Herman német szerző hasonló tárgyú munkájának átdolgozása. A kor pedagógiai gondolkodására jellemzőek a szerző bevezető gondolatai, melyben a nevelés és oktatás viszonyáról szólva hangsúlyozza: „a tanítás része a nevelésnek; czélja ismeretek nyújtása, . . . a nevelés viszont az egész embert öleli fel ... Ha a tanítás csak ismeretközlésre silányul, emésztetlen marad a tudomány, elenyészik, s a szellem mégis parlagon marad." A néptanoda célja, hogy felkészítse a gyermekeket a családi, polgári és egyházi életre. Hangsúlyozza, hogy a „tanodái nevelés csak kiegészítése és tökéletesítése a házi nevelésnek", fontos a kölcsönösség; meg kell nyerni a szülőket. Az egyház, állam és tanoda viszonyáról szólva leszögezi a szerző: „A katolikus egyház szülőanyja az iskolának, s minden jól szervezett állam érintetlenül hagyja az egyház befolyását s a vezetést reábízza." 57 Ezek a gondolatok, szemben az erősödő polgári liberalizmussal, az 1855-ben a Vatikánnal megkötött konkordátum szellemében íródtak. - A helyi „szaksajtóban" közölt írások legnagyobb része gyakorlati kérdésekkel foglalkozó tantárgy-metodikai dolgozat. Közülük néhányat az alábbiakban ismertetek: A Népnevelők Kalauza - „Oktatástani cikkek" rovatában jelent meg Podharaczky Rezső: Szerény utasítás tanítóknak és tanítójelölteknek című értekezése, melyben a szerző hangsúlyozza, hogy „a mód a tanítás lelke", majd ismerteti a különféle „tanmódokat": „Elemi iskolában nagyrészt élőszóbeli oktatást használnak (elbeszélő mód), de van kihozó, kérdezkedő, feltaláló oktatásmód is, ... melyeknek az értelem fejlesztésében van nagy haszna." 58 66 Népnevelők Kalauza 1865. január 10. I. évf. 1. sz. 5-6. p. „Élet és korrajzvázlatok..."; Overberg Bernát. '"' Mennyei József: Nevelés és oktatástan. Népnevelők Kalauza. 1865. júniusi, júliusi, augusztusi és szeptemberi számaiban a „Nevelés és oktatástani czikkek" rovatban folytatásosán közli. 58 Podharaczky Rezső: Szerény utasítás tanítóknak és tanítójelölteknek. Népnevelők Kalauza „Oktatástani czikkek" rovat, az 1865. március 20-i 8. számból.