Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)
TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Bernics Ferenc: Pécs város elemi népoktatása a neoabszolutizmus korában
A foglalkozási (jövedelemszerzési) struktúra változását az alábbi kimutatás szemlélteti : c , - . . 1857.* 1869. Foglalkozás, csoport % % 1. Értelmiségi, köz- és magánalkalmazott, szellemi dolgozó 615 12,2 694 5,6 2. Birtokos, haszonbérlő, háztulajdonos, járadékos 450 8,9 1 274 , 10,3 3. Szolga, cseléd 501 9,9 3 002 24,4 4. Napszámos 886 17,6 1 275 10,4 5. Bányász, ipari és kereskedelmi munkás és segédmunkás 1 394 27,7 3 935 31,9 6. önálló ipari vállalkozó és kereskedő 992 19,7 2 145 17,4 7. Egyéb 201 4,0 0,0 összesen : 5 039 100,0 12 325 100,0 A táblázat alapján valószínűsíthető, hogy Pécsett a két népszámlá lás közötti 12 év alatt a munkások, napszámosok, szolgák és cselédek - tehát a proletariátus kategóriájába sorolható dolgozók - száma közel megháromszorozódott, arányuk pedig 55,2°'o-ról 65,5°o-ra emelkedett. Ezek túlnyomó többsége a szegények kategóriájába sorolható. (Férge Zsuzsa — a már idézett művében - 1869-ben ebbe a kategóriába sorolta a házi cselédeket, szolgákat, napszámosokat, törpebirtokosokat, gyári munkásokat ... a keresők 65%-át). Figyelemre méltó továbbá, hogy míg 1857-ben a munkások túlnyomó többsége a céhes kézműiparban dolgozott, s a nagyüzemi munkásság (bányászat) száma még elenyésző volt; addig 1869-ben már a közel négyezres munkáslétszám 25%-a (998 fő) bányász; azaz nagyüzemi munkás. A statisztikai adatok nem mutatják a Pécsett még mindig jelentős mezőgazdasági, főleg szőlőbirtokos, „kétlaki" réteget. Legnagyobb részük birtokos, haszonbérlő, tehetősebb kisiparos és kereskedő. Az ő körükből kerültek ki az ún. „pécsi tükék", akik nemcsak maguk dolgoztak szőlőjükben, kertjeikben, hanem jelentős számú idénymunkást, napszámost, a gazdagabbak vincellért is foglalkoztattak. 3. Pécs gazdasági élete Az önkényuralom időszakában Pécs város ipara és kereskedelme számottevően fejlődött, de a fejlődés nem volt egyenletes. Az 1830-as években alapított kisebb iparvállalatok: cukorgyár, gépgyár és vasöntöde, papírgyár, kalapgyár, likőrgyár - rövid fennállás után, többnyire megszűntek. Jellemző volt a céhes kézműipar. Az 1850-es években keletkezett újabb kisebb gyárak egy része szintén megszűnt, de közülük néhány megerősödött és nagyobb iparvállalattá fejlődött. Az iparfejlődés szempontjából meghatározó jelentősége volt az osztrák nagytőke által finanszírozott nagyüzemi szénbányászat megindulásának. A Császári és Királyi Első Duna-Gőzhajózási Társaság (DGT) 1852-ben felvásárolta a Pécs észak-keleti részében működő kisebb bányákat - 1840-ben még 21 pécsi polgárnak volt itt saját szénfejtője -, s 1853-ban megnyitotta első modern bányaüzemét: az András-aknát. A dunai hajózás révén birodalmi jelentőségű DGT szénszállítási igé* Az 1857. évi adatok, mivel az idegen illetőségű jelenlévő népességet nem tartalmazzák, csak a jelenlevő össznépesség 86,1 % _ra vonatkoznak.
