Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Ódor Imre: A magyar nemesi felkelés a kései feudalizmus korában

de a reform helyett a hadisegély kérdése került ismét előtérbe. A nádor cáfolta a haditanácsnak azt az álláspontját, hogy amíg a nemesi felkelést nem szabályozzák, az országra és királyra nézve haszon nélküli. Megütközését fejezte ki afölött is, hogy bár a király a felkelést végső szükségben eredményes eszköznek tekinti, mégis amikor a birodalom megmentése a tét, megtagadja tőle a korszerű hadviseléshez szükséges segédeszközöket. A haditanáccsal ellentétben az inszurrekciót nem tartja haszontalannak; szabályozását ugyanakkor időszerűnek és elodázhatatlannak tekinti, s e célt szolgálja javaslata, amely szerint a fölszerelés biztosítására állítsanak fel az országban raktárakat.

32 1801 júniusában az országgyűlés előkészítésére tett javaslatai között a magyar ezredek kiegészítése mellett az inszurrekció szabályozásának kérdéseit is a király figyelmébe ajánlotta.

33 A francia háborúk időszakában (1792-1815) tartott országgyűléseken a hadsereg fejlesztése központi helyet foglalt el. Az állandósuló veszteségek a hadkiegészítés kérdését újult erővel vetették fel. Bécs a nemesi felkelésben potenciális tartalékot látott, amelynek résztvevőit a reguláris hadsereg pótlására szerették volna felhasználni. A rendek a „közös" hadsereget természetesen nem tekintették magyarnak, hivatalosan is mindig csak magyar ezredekről beszéltek. A nemesség szemében a magyar sereg az inszurrekció volt. A nádor tudatában ennek az udvari körökkel is igyekezett ezt megértetni. Álláspontjával azonban nem sok helyeslésre lelt Bécsben. Az uralkodó és környezetének félelme a magyar fegyverektől az 1790-es esztendő bandérium-mozgalmában gyökeredzett, s e félelem munkált a nádor reformjavaslatainak elutasításában, illetve elodázásában. A nemesi felkelés szabályozásának kérdése minden addiginál határozottabb Fo rmában 1807-ben került napirendre. A bizalomerősítés érdekében az udvar immár nem zárkózik el az inszurrekció szabályozása elől, a szabályozás módjában viszont erősen megoszlottak a vélemények. A nádor a probléma súlyára, valamint kényességére való tekintettel országos bizottság kiküldését javasolta. Az 1805. évi felkelés tapasztalatai, a haditanács mulasztása és felelőssége a krónikus felszereléshiányban arra a véleményre késztették a nádort, hogy a kezdeményezést a rendekre kellene bízni, a felkelési tervet pedig egy országos bizottsággal kidolgoztatni.

34 Jól látta ugyanis, hogy a felkelést kettős veszély fenyegeti; egyrészt a felkelők többségét adó szegény nemesség anyagi tönk szélére jutása, másfelől a keretek állandósulása, amely a haditanács függőségébe jutást vonhatja maga után.

35 Hogy ez utóbbi nem vaklárma volt, alátámasztja a hadseregparancsnok, Károly főherceg nyilatkozata, melyben kinyilvánította, hogy az újraszabályozott inszurrekciónak az ő rendelkezésére kell állnia.

3,6 Az udvari álláspont tehát jelentősen megváltozott. Az 1790-es években még a nemesi felkelés gondolatától is irtózok, meggyőzetve az udvarhűség megannyi jelétől, nem az elszakadási törekvések letéteményesét látták többé benne. A megítélés módosulásában kétségkívül közrejátszott hadbaszállásai által bizonyított kétes értéke, használhatósága. Egyre inkább teret nyert az a nézet, hogy csak a jól szervezett és begyakorolt, a kor hadművészeti követelményeinek megfelelő had32 Uo. 256-257. p. 33 Uo. 419-421. p. 34 Vö. JNÉ, I/2. 57. p. 35 A nádor 1806. július 31 -i fölterjesztése. JNI, II. különösen 572-575. p. 3(3 Vö. JNÉ, 1/2. 71. p.