Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Ódor Imre: A magyar nemesi felkelés a kései feudalizmus korában

vaslata szerint a mintegy 520 tisztre és 4800 főnyi legénységre tervezett békeállomány kiadásait a fölkelési pénztár fedezné. E tervek közös vonása, hogy harctéri tapasztalat egyiket sem támogathatta. A nemesi felkelés próbatétele még négy esztendőt váratott magára. A negyedik reformjavaslat viszont már kamatoztathatta az utolsó nemesi felkelés tapasztalatait. Ámbár szerzője, a tiszáninneni kerület parancsnoka, Hadik András gróf, az események viharos lefolyása miatt csak mások harci élményeire támaszkodhatott. A balsiker okait fürkészve az alábbi következtetésre jutott. Az inszurrekciót későn hívták egybe s megalakulása után sem volt elegendő kiképzője. Tervezete középpontjába neki is a békeállomány kérdése került. A megoldást előbb egy testőr lovasszázad felállításában vélte felfedezni, majd a kerületenkénti kiképző-lovasezred felállítása mellett szállt síkra. Az inszurrekció állandósításával azt „nemzeti katonanevelő intézménnyé" szerette volna fejleszteni. A négy tervezet összecsengő gondolatai a következőkben foglalhatók össze: a magyar nemesi felkelést továbbra is fenn kell tartani és feltétlenül állandó keretet kell számára biztosítani. Közös fogyatékosságuk, hogy a fegyverrel, ruházattal, felszereléssel egyik javaslat sem számolt, pedig e tényezők jelentősen hozzájárultak a felkelések sikertelenségéhez. A tervezetek még egy azonosságot mutatnak, mégpedig azt, hogy egyik sem valósulhatott meg. Az okok közül hármat említhetünk. Mindenekelőtt az uralkodó és környezete bizalmatlanságát; még a nemzeti hadsereg gondolatától is irtózó I. Ferencnek a nemesi felkelés állandósításától való ódzkodását. Másodikként a monarchia pénzügyi helyzetét, amely a szakadatlan háborúskodás következtében katasztrofálissá vált. Végül a veszély elmúltával alábbhagyó reformhajlandóságot. A reformtervekben számos értékes és használható ötlet, gondolat bukkant fel, mindazonáltal a javaslatokkal felszínre került jogi, katonai, pénzügyi kérdések egész sorát kellett volna megtárgyalni, mielőtt egy gondosan megszerkesztett új tervezet országgyűlési megvitatására sor kerülhetett volna. A törvényes szabályozás útvesztője József főherceg félévszázadot meghaladó nádori kormányzása első, 1812-ig terjedő szakaszának méltán adta monográfusa ezt a címet: „Harc az alkotmányért.

30 Az összállam eszméjével szemben Magyarország különállásáért küzdő nádor gyakran kényszerült sorompóba a rendi alkotmány egyik sarkköve, a nemesi felkelés védelmében is. Az inszurrekciót ért támadások őt, mint a felkelés főkapitányát személyében is érintették, s tisztje felelősségétől is sarkallva minden tőle telhetőt megtett „ez ősi nemzeti intézmény" hitelének megóvására. 1797-ben a haditanács a háborús helyzetre való tekintettel azt javasolta, hogy a gyalog- és lovasezredeket egy-egy századdal bővítsék ki. Magyarországon ezt az inszurrekció pótlása címén szerették volna elfogadtatni. A nádor határozottan ellenezte e tervet, s helyébe új ezredek felállítását, illetve az inszurrekció fogyatékosságainak kiküszöbölését helyezte. Javasolta, hogy idejében gondoskodjanak a felkelők kiképzéséről és felszereléséről, tisztek, tüzérség és műszaki személyzet beosztásáról.

31- A felkelés szabályozásának előmunkálatait ezen az alapon kezdték meg; a haditanács javaslata 1798 novemberében került a nádor elé, 30 Domanovszky Sándor: József nádor élete (továbbiakban: JNÉ) 1/1. Bp. 1944. Első rész címe 31 Domanovszky: József nádor iratai (továbbiakban: JN/I.), 234-235. p.