Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Ódor Imre: A magyar nemesi felkelés a kései feudalizmus korában

A reform aktualitása A Habsburg-birodalmat a 18. század végétől sújtó hadiesemények a magyar nemesi felkelés bevetését is szükségessé tették. A napóleoni háborúk során négyszer is (1797, 1800, 1805, 1809) sor került hadbahívására. Bár harci érintkezésbe csak 1809-ben került az ellenséggel, a szervezés és a próbatétel során felszínre kerülő problémák felvetették modernizálásának elodázhatatlan szükségességét.

27 Az inszurrekciónak nem volt állandó kerete, békében is szolgálatot teljesítő tiszti, illetve legénységi állománya, hiányzott a fegyverzete, ruházata és mindennemű felszerelése is. Jellegéből következően mindig végveszélyben szólították csak hadba, így az utolsó órában kellett mindezt előteremteni. Az alakuló nemesi felkelés mozgósítása — a fentiekből is kitűnhet -, jóval bonyolultabb feladat volt és sokkal több munkát követelt, mint egy hasonló nagyságrendű reguláris alakulat felállítása .Az inszurrekció kiállításához legkevesebb 3 hónapra volt szükség, amint az 1805-ben fényesen bebizonyosodott.

28 E súlyos, a nemesi felkelést alapjaiban érintő, az intézmény fennmaradását veszélyeztető hiányosságokat leginkább maguk a benne résztvevők érzékelték. Közülük többen is reformjavaslatot terjesztettek a nádor elé. E tervezetek közül ezidáig négy vált ismertté.

29 Esterházy József gróf (inszurgens ezredparancsnok) — az időben legkorábbi, 1797-es javaslat szerzője - tervében nem szorítkozik csupán az intézmény hibáinak felsorolására, hanem egyúttal megoldást is kínál. A kései hadbahívást elkerülendő, legyen azonnal kihirdetve a felkelés, mihelyt az ellenség eléri az örökös tartományok területét. Javasolja továbbá egy állandó keret felállítását, melynek létszámát 2 portánként egy lovasban állapítja meg. Foglalkoztatásuk, illetve fenntartásuk megkönnyítésére a megyei huszárok és hajdúk feladatkörét látnák el, helyükbe lépve. Az 1805-ös „befejezetlen" felkelés tapasztalatai alapján két tervezet is született. Az egyik szerzője, Bittner báró, őrnagyi rangban szolgált a vezérkarban. Javaslatának középpontjában az állandó keret megteremtése állott, s ennek érdekében egy-egy huszárosztály, illetve vadász- és utászszázad felállítását javasolta, amelyek adott esetben kiképzőket biztosíthatnának. A másik tervezet Gösztonyi János ezredes tollából került ki. Ö a nagy létszámú - 60 ezer főre tervezett — felkelést vagyoni alapon kívánta kiállítani. Az önélelmezés bevezetésén kívül az évenkénti fegyvergyakorlatot (14-21 nap) is szorgalmazta. A tiszteket és altiszteket a „nemes ifjúságból" óhajtotta biztosítani. Ja27 Az inszurrekció szervezéséről, annak nehézségeiről részletes képet ad Domanovszícy Sándor: József nádor élete és iratai c. munkájának 1/1—2. kötete (Bp. 1944.) és a f!—IV. kötetben közölt levéltári iratanyag (Iratok I—III.) Az utolsó (1809. évi) nemesi felkelés és a győri csata történetének forrásait és irodalmát áttekinti Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. II. Bp. 1954. 541—555. p. Az azóta megjelent publikációkat felsorolja Ódor Imre: A magyar nemesi felkelés utolsó csatája. In: Győri Tanulmányok 7. Győr, 1986. 40. p. 28 Az 1805-ben (okt. 27-én) hadbaszólított nemesi felkelés szervezését Napóleon gyors előrenyomulása megakasztotta, sőt a nádor arra kényszerült, hogy a dunántúli és a „dunáninneni" kerületben, összesen 22 megyében — ideiglenesen — beszüntesse a szervezést. Bécs elfoglalása (nov. 13.) és a rövidesen megkötött pozsonyi békét (december 26.) követően pedig már az inszurrekció feloszlatása is napirendre került. Vö. Gyalókay Jenő: A magyar nemesinsurrectio 1805-ben. HK, 1925. 273. s köv. 29 Gyalókay Jenő: A magyar nemes insurrectio reformtervei 1797-től 1809-ig. SZ, 1925. 126-159. p. A szerző a javaslatok részletes bemutatását és értékelését nyújtja. Célunk e tervezetek gerincének felvázolásával a fejlődési folyamat nyomon követése.