Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Ódor Imre: A magyar nemesi felkelés a kései feudalizmus korában

nyilván a reguláris hadseregből. A felkelők gyakorlására évenként 3 hetet irányoz elő, mégpedig az első két esztendőben svadronyonként, a harmadikban ezredenként. A felszerelés, valamint a fenntartás kérdésére egyáltalán nem tér ki, s fölöttébb homályosan képzeli el az állandó és a felkelő sereg együtteséből alakuló ..nemezeti hadsereg" felállítását. Erősen vitatható mottóul szolgáló megállapítása, mely szerint: „Minden magyar nemes természetétől fogva katona."

22 Az országgyűlés a tervezetet nem tárgyalta, lakonikus tömörséggel mindössze annyit konstatált, hogy az inszurrekció és a bandérium megmarad a diéta intézkedése alatt. A „rendszeres bizottsági munkálatok" sorában önállóan nem kapott helyet a nemesi felkelés ügye; a közjogi-politikai bizottságban azonban óhatatlanul szóba került a honvédelem, illetve a nemzeti hadsereg kérdése, s az adóügyi bizottság is érintette e problémakört.

23 A nemesi reformizmus illúziója tág teret nyert a közvéleményben, melyet a rendszeres munkálatok csak tovább tápláltak. A korszak kiválóan felkészült, nagyformátumú gondolkodóját, Hajnóczy Józsefet sem hagyta érintetlenül e szellemi lüktetés. Részben a „munkálatok" termékenyítése végett, s feltehetően azért, hogy az országgyűlésen túl a művelt közvélemény előtt a polgári haladás útját egyengesse, az 1791-1792-es évben négy közjogi-politikai munkát jelentetett meg — névtelenül.

24 Ezekben tudományos igénnyel dolgozta fel a magyar közjogi rendszert, természetesen a nemesi adóztatást és felkelést is érintve. Hajnóczy világosan látta, hogy a közteherviselés elvének a nemesség csak katonai szolgálatára (kötelezettségére) hivatkozva szegülhet ellen. A felkelés három módozata - tizeden alapuló, portális és személyes - közül az első kettő megváltását szükségszerűnek tartja; előbbi megváltási díját a reguláris alakulatok fenntartására és iskoláztatásra fordítaná, a második helyébe pedig — szerinte — új ezredeket kellene felállítani. A személyes felkelést érintetlenül hagyja, mondván: „...Erről a kötelzettségről sohasem kellene lemondaniuk. Ez mind a haza, mind a saját jogaikra szolgál. De ezt sohasem kellene megváltani . . ."

2o Hajnóczynak nem célja az adómentesség jogalapjától megfosztani a nemességet; a nemesi jövedelmek megadóztatásától viszont azt reméli, hogy az ország tekintélyes, nemzeti hadseregre tehet szert. Másutt azonban keményen elítéli a nemesi felkelést, mint a társadalmi haladás kerékkötőjét. Kárhoztatja a nemességet, amely a felkelést kibúvóként használva az adózás alól örökre ki akarja magát vonni. A társadalmi haldás útját-korát messze megelőzve — ekként jelöli meg: „ . . . Magyarországon vagy mindenkinek . . . hozzá kell járulnia az összes közterhekhez, vagy senkinek sem. Harmadik eset nincs".

2G Az eddig ismertetett tervek, elképzelések szinte kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy a nemesi felkelésre, mint az előjogok legfőbb letéteményesére tekintettek, s ebből a nézőpontból ítélték el vagy védelmezték makacsul. A katonai aspektus egészen háttérbe szorult; igaz - az ismert történelmi körülmények folytán - harcértékét, alkalmazásának eredményességét minősítő megmérettetésére nem került sor. 22 Uo. 122. p. 2,1 A rendszeres bizottsági munkálatok korai időszakának mindmáig legjobb értékelő összefoglalását Mályusz Elemér adja idézett művének bevezetőjében. 2

'' Hajnóczy József közjogi-politikai munkái. (Sajtó alá rendezte: Csizmadia Andor) Bp. 1958. 343. p. 25 Uo. 43. p. 20 Uo. 290. p.