Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Ódor Imre: A magyar nemesi felkelés a kései feudalizmus korában

A MAGYAR NEMESI FELKELÉS A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN ODOR IMRE A „vérrel adózás" illúziója A kiváltságokban bővelkedő magyar nemesség egyetlen kötelezettségére, a nemesi felkelésre hivatkozva, több mint hat évszázadon keresztül, egészen 1848-ig megőrizte adómentességét.

1 E kapcsolat szorosságát, erejét mi sem jellemezheti jobban, hogy bár a rendek a 17. század elején elismerték a felkelés hasznavehetetienségét,

2 mégis fenntartották, s jó száz évvel később inkább lemondtak a nemzeti hadsereg felállításáról, mintsem az adófizetést elvállalják. Az állandó hadsereg megteremtésével és a nemesi felkelés fennmaradásával (1715:8. tc.) Szekfű Gyula találó jellemzésével - a nemesség megmentette a véradó látszatát és az adómentesség valóságát.

3 Az ominózus törvénycikk korszakhatárt jelent a magyar hadtörténetben. Az állandó, „idegen hadsereg" elismerésével a nemesség lemondott az állami önállóság lényeges komponenséről, a nemzeti hadseregről és csupán az e szerepben tetszelgő inszurrekciót tartotta fönn. A nemesi felkelés az állandó hadseregek korában elavult, katonai szempontból szinte teljesen értéktelenné vált. A felszabadító háborúk egyértelműen bizonyították, hogy a kiképzetlen, felszereletlen nemes-katonaság még a haderejében megrendült török ellen sem alkalmazható sikerrel. A magyar nemesség személyes katonáskodásának egészen az Aranybulláig visszanyúló kötelezettsége — évszázados visszafejlődés után — a 18. századra hadseregszervezési szempontból fikcióvá vált. Egyetlen, de társadalmilag-politikailag annál lényegesebb funkciója maradt: indokolni a nemesség adó- és katonai szolgálat alóli mentességét/

1 1 A nemesi kiváltságok első rögzítése az 1222. évi Aranybullában történt, a szerviensek adómentességéről a harmadik cikkely rendelkezik; feudális magánjogunk első írásbeli öszszefoglalásában, Werbőczy Hármaskönyvének „Primae nonus"-ában (Trip. I. 9.) szintén harmadikként szerepel az adómentesség. A nemesi felkelésről (generalis exercitus, insurrectio) legkorábban ugyancsak az Aranybulla (1222:7. tc.) és annak 1231. évi megújítása intézkedik. 2 1602:9. tc, vö. Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány és jogtörténet. Bp. 1946. 291. p. •

3 A magyar nemesség az 1715:8. tc.-vel elismerte az állandó hadsereg szükségességét és fenntartásához is hozzájárult; a rendkívüli hadisegély elnevezéshez és annak országgyűlési határozathoz kötéséhez azonban ragaszkodott. — Szabó Dezső: Az állandó hadsereg beczikkelyezésének története III. Károly korában. Hadtörténelmi Közlemények (továbbiakban: HK) 1910. 549-557. p. és Újhelyi Péter: Az állandó hadsereg története I. Lipót korától Mária Terézia haláláig (1657-1780). Bp. 1914. 233-242. p. - Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet IV. Bp. 1935. 340. p. 4 Vö. Vörös Károly: A magyar nemesi felkelés a napóleoni háborúk korában. In: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve (továbbiakban: NMMÉ) VII. Salgótarján, 1981. 93-94. p.