Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Ódor Imre: A magyar nemesi felkelés a kései feudalizmus korában

Az udvar és a rendek kompromisszumaként megszületett 1715:8. tc. felszínesen érintette csak a nemesi felkelést és szabályozásával adós maradt. így válhatott a nemesi kötelezettség burkolt megfogalmazása Bécs és a magyar nemesség lappangó ellentétének egyik forrásává, és az országgyűlések vissza-visszatérő napirendi pontjává. A nemesi felkelés — úgy tűnt — az udvar számára végleg elveszítette jelentőségét. A francia háborúkat megelőzően csupán egyszer került sor hadba hívására, 1741-ben, az osztrák örökösödési háború kezdetén. Történelmünk sokat emlegetett - hazafiúi kebleket büszkeséggel eltöltő - jelenete az 1741. szeptember 11-i országgyűlésen zajlott le, amikor a fellelkesült rendek „életüket és vérüket" (vitám et sanquinem) ajánlották fel az ifjú királynőnek, Mária Teréziának. Kevésbé ismert, hogy a magyar nemesség nagyvonalú ajánlata az udvari körök ellenzése miatt csaknem kudarcba fulladt. A rendi törekvés, az önálló magyar seregrészként való alkalmazásra, itt került szembe először azzal az udvari elképzeléssel, amely az inszurrekciót a birodalmi ezredek kiegészítésére kívánta felhasználni.

:) Az ellenségtől fenyegetett uralkodó s a megegyezésre hajlandóságot mutató rendek kompromisszumos megállapodásaként jött létre az 1741. évi 63. tc. az általános felkelésről. A törvénycikk a személyes felkelésen kívül — egyedi esetként — a portális felkelést is elrendelte. A birtokos nemeseket kötelezték minden nádori porta után egy-egy lovas katona felszerelésére és eltartására.

6 A viszonylag békés 18. században ezt követően több, mint fél évszázadig nem szólították hadba a nemeseket; az inszurrekció kérdése azonban rendszeresen felfelbukkant az országgyűléseken, illetve az uralkodói, valamint a rendi elképzelésekben. Kereszttűzben az inszurrekció A 18. század második felétől, s kiváltképpen II. József uralkodása alatt a Habsburg-kormányzat arra törekedett, hogy Magyarországnak - viszonylagos - különállását felszámolja és az örökös tartományok sorába illessze. A centralizációs törekvésnek voltak ugyan ideig-óráig tartó sikerei, de az önálló magyar törvényhozás megszüntetésére irányuló kísérletek rendre kudarcot vallottak. Bécs képtelen volt megakadályozni, hogy a katonai ügyekben, a hadkiegészítéssel kapcsolatos kérdésekben a magyar országgyűlés határozatai érvényesüljenek. A privilégiumaira, s mindenekelőtt adómentességére féltékenyen ügyelő nemesség — az ,,ősi alkotmány" sérthetetlenségére hivatkozva - előjogának és elemi érdekének védelmében sikerrel dacolt uralkodójával, s esetenként még az erőszaktól sem riadt vissza.

7 ,,A nemesi adómentesség első hatalmas döngetője"

8 (Adam Kollár), Mária Terézia adóztatási elképzeléseit alátámasztva, a nemesi kiváltságok erkölcsi alapjául szolgáló inszurrekciót állította kritikája kereszttüzébe. Megkérdőjelezve hasz5 Az 1741. évi nemesi felkelés szervezéséről Id. £6/e Gábor: Törvényhozás az insurrectióról 1741-ben. HK 1897. 160-224, 352-387, 555-588. p. 6 Magyar törvénytár (továbbiakban: Mtt). 1740-1835. évi törvényczikkek. (Szerk.: Kolosvári-Óvári-Márkus) Bp. 1901. 53-59. p. 7 Mária Terézia sikertelen adóztatási kísérlete (1764), továbbá II. József népszámlálásának fogadtatása igazolhatja. Utóbbira Id. Föglein Antal: A „Conscriptio Josephina" sorsa. Levéltári Közlemények, 1931. 1-2. 112-126. p. 8 Háman-Szekfű: i. m. VI. 288. p.