Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Rajczi Péter: Újsághír Magyarországról egy XVI. századbeli nyomtatványban

lyenek a szálláslehetőségek, mit termelnek ott az emberek, milyenek az anyagi viszonyok: ez mind olyan kérdés, amely a kereskedőnek életfontosságú ismeretekre keresett választ. Erre az igényre épült a nyomtatás elterjedésével az az üzleti vállalkozás, amely újságok, röpiratok formájában igyekezett most már a mesés, gyakran hátborzongató események — mai szóval „krimik" — mellett, illetve gyakran azok helyett olyan ismeretanyagot adni, amelyre nyugodtan építhet az utazó, kereskedő, vagy általában az, aki érdeklődik a történelmi események iránt. Annál is inkább, mivel ezek a történelmi események éppen a XVII. században a művelt és viszonylag békés nyugatnak az élete szempontjából életbevágóak voltak, hisz a „védőbástya" eleste után már a birodalmi városok élete sincs biztonságban. A XVI. század végére egyes nagyobb kereskedőcsaládok, vállalatok már külön hírszolgálatot szerveznek maguknak. Megbízottaik a nagyobb helyeken mindenütt ott voltak, mint a korszak diplomatái, hogy azonnal tájékoztassák megbízóikat. (A Fuggerek ilyen jellegű szervezete közismert.) A könyvnyomtatás terjedése az írás-olvasás tudásának nagymértékű növekedése is elősegítette azt a tényt, hogy — különösen a városi polgár — már nemcsak a zsoldoskatonák, vándorló iparoslegények vagy diákok elbeszéléséből ismerje meg a világot, hanem maguk olvassanak ilyen jellegű munkákat, szerezzenek maguknak híreket. A délnémet államok városi polgárai már eddig is jelentős kapcsolatban voltak a Duna menti területekkel, és az innen érkező hírek első állomásai Nürnberg, Regensburg, München és Augsburg voltak. A török hatalom kiterjedésével aztán ez az érdeklődés gyakran túlnő még Magyarország határain is. A török támadó hadjáratoktól való félelem az egész keresztény világ figyelmét Magyarország felé irányította. A félelem mellett természetesen a kíváncsiság is elősegítette az újságnak, mint üzleti vállalkozásnak a terjedését. Az ismeretlen, pogány, barbár, kegyetlen népről keringő hírek egy egészen más világ képét tárták nyugat elé, mint amihez hozzászokott. A XVI-XVII. században a török-magyar problémákhoz hasonlóan nagy érdeklődés volt — különösen a német városokban — a reformáció kérdései iránt is. Nem szabad lebecsülni az ez iránti érdeklődés jelentőségét, de Magyarországgal kapcsolatban mégis elsődleges volt a háború kérdése, mert hisz a kapott hírek szerint itt „szüneti sincs a csatázásnak". Megint utalnom kell arra a tényre, hogy ez a kérdés különösen Szigetvár eleste után fokozottan előtérbe kerül. Benda Kálmán felmérése szerint az 1520/30-as években az összes német újságok mintegy egyharmada volt magyar vonatkozású, 1566-ban Szigetvár és Gyula eleste évében ez az arány ötven százalékra szökött fel, és ez az érdeklődés ezt követően csak fokozódik. 1594-ben az egyik újság a tizenöt éves háborúról, annak harcairól szólva megjegyzi, hogy mindenki azután érdeklődik, hogy mi van Magyarországon. A nyugatiak szemében ismeretlen nép volt a török. Életéről, erkölcseiről, vallásáról csak homályos sejtések voltak. De nem sokkal többet tudtak magukról a magyarokról sem, akiket 1541 utáni időben a Habsburg-Szapolyai ellentétben gyakran rebellisnek ismernek, és ez a tény is csak fokozta az erről a területről szóló újságok, röpiratok kelendőségét. A vonzóerő elsősorban a szenzációban rejlett. Ezért általában csak a rendkívüli nagy, vagy azzá dagasztott hírekkel foglalkoznak. A mindennapi élet hírei általában az átlagpolgárt nem érdeklik. Fontos volt az újságnak már csak üzleti okokból is a szavahihetősége. A szavahihetőség bizonyításának több módja volt, de elenyésző azoknak a száma, ahol név szerint ismerjük a tudósítót. Gyakran előfordul, hogy egy levélből „Kivonat"-ot közölnek, vagy máshol „különféle, hitelt érdemlő tudósításokból" veszik történeteiket. Ugyanarról a hírről különböző újságokból vagy röpiratokból is értesülünk, néha időbeli elté-