Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Rajczi Péter: Újsághír Magyarországról egy XVI. századbeli nyomtatványban

réssel mondják el ugyanazt. A magyar helynevek és személyek gyakran olyan elferdített formában kerülnek nyomtatásba, hogy azok azonosítása sokszor igen nehéz. Az is előfordul, hogy ugyanaz a nyomda többször is kiadja a munkáját, valószínűleg a nagy érdeklődésre való tekintettel. Ilyenkor viszont néha — úgy látszik, újra szednek egyes sorokat - hibás nyomtatványok is kikerülnek a nyomdából. Az újságírók között egyébként magyarokat nem ismerünk, és így magyar nyelvű röpiratot vagy újságcikket sem. A cikkek általában németül, néha latinul íródnak, de a latin nyelvű anyagban is általában jellemző az ún. „kulináris" latinság, amelyből arra következtethetünk, hogy írója általában nem magasabb iskolázottsága egyén. Az érdeklődés felkeltését szolgálják képek is. így sokszor már a címlapon nagy csatajeleneteket, vagy várostromokat látunk, de a szöveg végén is legalább egy harcos képe található teljes harci díszben. Ezek a képek aztán több nyomtatványon megjelennek akkor is, ha a nyomtatvány már mást tartalmaz. Természetesen már csak ezért is a korabeli újságokat éppen úgy erős kritikával kell olvasni, mint a későbbieket. Gyakran előfordul, hogy meg nem történt eseteket a szemtanú hitelességével mondják el, vagy soha meg nem kötött szerződéseket ismertetnek. A korabeli újságirodalomról alapos konpendiumot készített Benda Kálmán: A török kor német újságirodalma (a XV—XVII. századi német hírlapok magyar vonatkozásainak forráskritikájához) címen 1942-ben a Magyar Történettudományi Intézet kiadványaként megjelent tanulmányában. Apponyi Sándor gróf Hungarica, Magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok című művében felsorolja az általa gyűjtött anyagot. Sajnos, az egyes újságcikkeknek csak a tartalmát közli. Apponyi gyűjteménye I. kötet 398. oldalán közli a most bemutatásra kerülő nyomtatványt a következőkben: „Auszzug, eines Articels, ausz einem Schreiben, ausz Wien, von 5. Octobris, Anno & 1560. Getruckt zu Augspurg, Durch Hans Zimmerman. 4 szlan lev., az utolsó levél üres. A címlapon egy kissé elmosódott fametszet, mely páncélos harcosok között folyó ütközetet ábrázol. A végén kis fametszet van tova vágtató vitézzel. „Tudósításokat tartalmaz Szigetről és Gyuláról..." Az „Anno & 1560" szavak valószínűleg a gyűjtemény nyomdahibája. Nem valószínű, hogy a kiadó által esetleg többször nyomtatott lapon lett volna hibás a nyomtatás. Az október 5-tel datált újságcikk az 1566-os magyarországi hadieseményeket mutatja be igen hitelesen. Magyarországon ebben az időben János Zsigmond (II. János) és Ferdinánd utódjaként Miksa királyok között folyik a harc a hatalomért. Ebben a harcban a török János Zsigmond mellett állott, illetve őt támogatta. Mikor János Zsigmond hadai elfoglalták Tokajt, Miksa utasította Schwendi Lázár kassai főkapitányt, hogy János Zsigmond ellen a háborút indítsa meg, egyben panaszt tett a Portánál a béke megsértése miatt. Schwendi 1566 elején visszavette Tokajt, sőt betört az erdélyi területre is. Ekkor viszont a szultán követelte, hogy Miksa rendelje vissza seregeit János Zsigmond területéről. Egyben az esedékes adó megfizetését is követelte, ellenkező esetben megtámadja Szigetvárt, Egert és Gyulát. Miksa magyar tanácsadói szerint a törökkel békét kötni nem lehet, illetve a fennálló „béke" nem tekinthető annak, a török kívánságát nem kell teljesíteni. Ezen az állásponton volt a dunántúli főkapitány, gróf Zrínyi Miklós is. Közben a portán is a hadipárt került felül, és annak ellenére, hogy Miksa az adót „ajándékok" formájában elküldte, a török támadásra készült. Diplomáciai huzavona közben a török megkezdte Gyula ostromát, majd maga a szultán is megindult. Zimonyban fogadta „fiát", János Zsigmondot, és kíséretében volt a „legkeresztényibb uralkodó", a francia király követe is. Miksa hadvezérei Bécs megtámadásától tartottak (pedig előzőleg a tö-