Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Kiss Z. Géza: Az ormánsági települések változásai a 18—19. században

Hiteles forrása neki is kevés volt, hiszen maga írja, hogy ,.Semmi levelei ezen Ekklesiának nintsenek", csupán egy énekes könyvből, két matrikulából és két protokollumból áll a parochiális könyvtár. Az öregebb matrikula azonban mégis csak őrzött valamit a múlt emlékeiből. Gondos kezek bejegyezték lapjaira a 18. század lelkészi szolgálatot is teljesítő rektorainak a nevét. A megelőző, török időre vonatkozóan pedig annyi tájékoztatást találhatunk, hogy ,,Az akkori üdőknek sokféle viszontagságai miatt", hol Páliban, hol Szabolcsban lakott a prédikátor, de rendszerint az iszrói templomban szolgált. Idejártak akkor Páli, Szabolcs, Ipacsfa, Matty, Gordisa, Palkonya, Csehi, Kovácshida, sőt Szlavóniából Szentgyörgy és Podgorica hontalan lakói is. Erre a régi templomra vonatkozóan csak annyit tudott Mózes tiszteletes úr, hogy „különös fatumai" lehettek, mert néhai tornya aiatt tömérdek csontot találtak a szabolcsiak midőn ott Parochiális Ház Fundamentomának való köveket ástak". Amit azonban a történelem és a környékbeliek pusztítása meghagyott, azt kitűnően ismerte a szabolcsi ielkész, mert elődeihez hasonlóan, télen és nyáron ő is ott tartotta a vasárnapi istentiszteletet, s az idehaza levő kis Oratorium" csak akkor került sorra, ha ,, . . . az alkalmatlan üdő miatt" nem lehetett Iszróba menni. A falusi templomocska mostoha sorsát bizonyítja az is, hogy Mózes tiszteletes úr pince hiányában kénytelen volt ,, . . . tsapos Hordó Borát az Oratóriumban tartani". A tiszteletes a pusztai templomról szinte hivalkodva jelenti püspökének: ,,Ezen Templom Ház . . . terméskőből, azon fellyül kemény és jóféle téglából van", és reá nézve is mutatja magát sok száz esztendősnek lenni". Eredetileg kemény „tőlfábói" készült ajtaja közepén is ,,lövő lyuk" tátongott, de az már a menedéket keresők helyett szabolcsi Sólyom Istók József gyűdi pincéjének borait őrizte. , Ennyi maradt a pusztai templomból 1817-re, azután valamelyik téglaszűk évtized elhordatta falait és talán csak a fundamentum kövei maradtak meg a temető közepén. Az ormánsági múlt minden pusztuló emlékét fájlaló Baksay erre utalva írja keserű szívvel: ,,. . . minek ott az emlék ahol nincs, aki megértse". A 18. századi templomok túlnyomó többsége négyszögletes alakú, haranglábbal kiegészített „talpasegyház", amelyet a kor forrásai oratóriumnak neveznek. E fatemplomok valószínűleg mindenben hasonlítottak az 1724-ben épült kákicsi társukra. Ez a templom paraszti kézzel (rustica manu) készült. Oldala polyvás sárral berakott sövényfal ,,. . . akként, mint a faluban bármely más ház". Teteje nád. Hossza 5 öl és 5 láb (kb. 10,5 méter), magassága 1 öl és 3 láb (2,5 méter). Az 1728. évi Conscriptio Domestica szerint építette 9 kákicsi, és 8 marócsai jobbágy és 2 zsellércsalád.

/(l Ezeket a templomokat a lakosság építette és gondoskodott javításukról is. Erre utalva írja Lukácsy Imre: „Ha teteje romlott, elmentek a rétre gyékényt vágni, ha fala rongálódott, hoztak vesszőt, kevertek sarat, ha alapja elkorhadt, alátettek új taipfat. A munkát elvégezte egy presbiter, a kurátor segítségével."'

7 Bármerre járjunk is a 18. századi Ormánságban, bizonyos, hogy csak ilyen templomokkal találkozunk. Ezeknek az egyszerű hajlékoknak a megtartásáért is kemény harcot kellett folytatniuk a Habsburg abszolutizmus vallási elnyomása miatt. A támadás 1747-ben kezdődött Vajszlón, amikor a Nyulakszigeti-apácák megalapították a vajszlói plébániát. Ezt előkészítendő január 2-án az alispán a pécsi 7li Az 1783. évi egyházi jegyzőkönyv alapján közli Ormányság 1937. 355. 77 Lukácsy 1900. 44. 140 4