Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Kiss Z. Géza: Az ormánsági települések változásai a 18—19. században

kellett tartania. A fáklyát az olajmécses követte, majd a 19—20. század fordulójától elkezdődött a petróleumlámpa divatja. Az ágyakkal átellenben lévő falnál négy sarkán négy szarvval a rövid, magas koporsóhoz hasonló ácsolt láda, a szökröny állott. Pirosas színekkel díszített oldala tele volt festett és vésett díszítéssel. A szökrönyben, dohánylevelek között őrizték a család ruháit. Az ajtó mögött volt a törülközőtartó és ennek közelében lógott egy köteg szárított menta, amely a szoba levegőjének szagosítására szolgált. Ki tudná megmondani, miért dörzsölt szét a ormánsági háziasszony vendég érkeztekor a tenyerében néhány mentaszálat? Nem maradhat ki a bútorzatból az utcai ablak alatt ősztől tavaszig csattogó szövőszék, amelyen a bőrholmikat és a kalapot kivéve a család minden ruhaneműje készült. Nem bútor volt, csak a lerakóhely funkcióját töltötte be a mestergerenda, amelyen békésen megfért egymás mellett biblia, zsoltároskönyv, meg mindenféle apró eszköz és szerszám, aminek a házban nem akadt másutt helye.

49 A jobbágyháznak megvoltak a gazdasági szükségletek által meghatározott melléképületei. Az udvaron állt a pajtával összekötött talpas istálló, amit eredetileg itt is ólnak hívtak. A pajta oldalát azonban nem sövénnyel rekesztették, hanem két sor tölgydeszkával és nem tapasztották sárral, hogy a takarmány meg ne fülledjen. Az istálló mögött állott a félszer, benne faragószék, talicska, lim-lom. Volt ezen kívül disznóól is, meg több rekeszes baromfiól a „ludak, tikok" számára, de a tyúkok az év nagyobb részén az öreg eperfa ágain éjszakáztak.

00 A melléképületek között különleges helyet foglal el a konyhával átellenben épült kamra. A 19. század közepén a Szaporcán élő Munkácsy Dániel a kamrát a lakóházat kiegészítő építménynek tekintve azt írja, hogy a konyhával ,,. . . egyenes vonalban van egy kamra-magtár, és a' háznál az ifjabb házasok hálóhelye, hol ezek a felmelegedést a szerelemre bízva, télen úgy, mint nyáron egy vászon lepedővel takaródznak." A 20. századi kutatók közül a kákicsi Kiss Géza csak annyit említ róla, hogy ,,. . . különálló épület, benne búzáshombár, sajtár, lószerszám, kisebb gazdasági eszközök."

01 Gunda Béla lesz az, aki — ráérezve ennek az épületnek a családtörténeti vonatkozásaira - elsőként hangsúlyozza, hogy annyi kamra volt, ahány házaspár. A kamra fatalpakon álló, sövényfalú épület volt, amelyet lepadoltak ugyan, de fűtési lehetőséget nem biztosítottak a benne lakó házaspárok számára. A berendezéséhez tartozott egy deszkából hevenyészett ágy, egy ruhásszökröny és a benne lakók egyéb személyes használati tárgyai. Építésében az ifjú férj legénypajtásai is részt vettek.

52 Igazi funkcióját precízebben írja le Penavin Olga, aki a szlavóniai magyar házak végébe épített „ólcsákról", amelyekben szintén egy-egy család kapott helyet, azt írja, hogy azok kényelmet, viszonylagos függetlenséget, testi és lelki nyugalmat biztosítottak a nehéz munkától kimerült dolgozóknak.

53 A talpas építkezés általunk ismert virágkora a 18. század, de már ennek a századnak a végén megindul a bomlás is. A II. József-féle népszámlálás szöveges kiegészítőjében azt írják Drávaszabolcsról 1784-ben, hogy „Házaik már rendelet szerint, leginkább földből készülnek." Épületfát az uradalomtól gratis kapnak, s alapnak való téglát is vehetnek százanként 60 krajcárért. Ugyanez az írás Kákicsnál azt hangsúlyozza, hogy azért van még mindig faépítkezés, mert nem tudnak alapnak való kemény téglához jutni. Monosokornál azt közlik, hogy a házak régtől fogva fából rakottak, mert a talaj itt nem kemény, hanem nedves. Mecske esetén 49 Lukácsy 1907. 20. 50 A parasztház és melléképületeinek részletes leírásához Ormányság 1937. 24-39. 51 Ormánysági szótár Kiss Géza szótári hagyatékából. Szerk.: Keresztes Kálmán. Bp. Akadémia 1952. 274. 52 Gunda Béla: Néprajzi gyűjtőúton. Debrecen 1956. 28. 53 Penavin Olga: A nagycsaládszervezet Szlavóniában. Újvidék 1981. 92.