Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Kiss Z. Géza: Az ormánsági települések változásai a 18—19. században

is a nedves talajt okolják azért, hogy a szilárd építmények mellett még mindig van talpas építkezés.

54 Az állami ösztönzés mellett az a megállíthatatlan átalakulás legfőbb oka, hogy a faizás fokozatos megszorítása miatt egyre nehezebb beszerezni a talpas építkezéshez szükséges nagyméretű gerendákat. A vajszlói uradalomban már 1798-ban kérvényt írnak azok a jobbágyok, ,,. . . a'kiknek régi el rongyollott Házaik, Istállójuk helyett szükséges volna ujat építeni", s nagy alázattal esedeznek, hogy a tiszttartó utalja ki a szükséges fákat. Az iratanyagban a feudális kor végéig találkozhatunk hasonló hangú kérvényekkel. 1833-ban például csak Vajszlón 20 jobbágy adott be kérelmet. Közülük tizenháromnak házra, hatnak istállóra és egynek konyhára lenne szüksége.

55 Ekkor azonban már gerendának való fát is csak akkor adnak, ha az uradalom megbízottja és egy esküdt igazolja annak szükségességét. Ezért kérik a sellyei jobbágyok is ugyanebben az évben, hogy leomló félben lévő házaikat és istállóikat az uradalom vizsgáltassa meg addig, ,,. . . amíg a Ház magukban vagy pedig az Istálló Jószágukban ki pótolhatatlan kárt nem okozna."

56 Sellyével egyidőben kért 27 kákicsi jobbágy is részint ház, részint istálló alá 6-8 öles talpakat. A parasztházak építésének módja a 19. század folyamán lassan átalakul. Amilyen mértékben drágul a fa, úgy változnak az építőanyagok. A pusztuló talpak helyére téglából, kőből rakott alap kerül, a fonott és tapasztott falak helyét pedig fokozatosan vertfal, majd vályog foglalja el.

5/ A vertfalú építkezés a 19, század elején a zsúpfedéllel együtt jelentkezik és alapozás szempontjából három, egymástól jól elhatárolható szakasza van. Eleinte alapozás nélkül, közvetlenül az elegyengetett földre verték erős deszkazsaluk közé a pelyvával kevert sarat, később már alapot is ástak, de az árkokba csak döngölt föld került. A legfejlettebb változatnál kőből vagy téglából alapot raktak a vertfal alá, de még ekkor is gyakori volt, hogy az alapozást csak a föld színétől kezdték, A falak vastagsága 50—60 centiméter volt. Az ajtók, ablakok helyét a fal felhúzása után vágták ki, majd beépítették a szárfákat. A kiszáradt falat polyvás sárral bevakolták és mindig fehérre meszelték. A felhúzott falakra rendszerint az elbontott talpasház tetőszerkezete került, újdonságot talán csak a gyorsan terjedő zsúpozás jelentett. Nem változott az épület belső méretezése, beosztása sem. Az ablakok azonban kissé nagyobbak lettek, s a módosabbak ezután az utcára már két ablakot vágattak. Piskin a helybeliek emlékezete szerint csak a vertfalú házra vágtak először utcai ablakot, ősi építményeik mind az udvarra néztek. Nagyobbak és díszesebbek lettek az új ház ajtajai is, és vasalásai kovácsnál készültek. A házépítés technológiájában a vertfalú ház csak falával hozott újat, ezért a falukép alig változott, de rést ütött mégis a naturális világ gyakorlatán, mert az emberek a falazásnak ezt a formáját már nem sajátították el, hanem a megújuló házak falát „megverették falrakókkal".

58 A falazott épületek ideje az Ormánságba csak a 19. század utolsó évtizedével érkezik el. Ezek anyaga rendszerint vályog, ritkábban tégla, de az alap mindig kő. Piskin csak 1892-ben készült az első világi épület, amely már teljesen vályogból épült. Itt a századfordulón jelentek meg az „L" alakú „körösztbe házak" úgy, hogy az „L" rövidebb szára került az utcafrontra, befelé pedig a néhai hármas osztatú *'' OSzK. Fol. Lat. 289. 1784. „Domos habent quidem etiam crudelis materialibus confectas, sed quia tellus humida, non sunt durabiles, majori ideo ex parte ligneas incolunt." Ford. a szerző. 55 Kiss Géza 1980. 216-217. felhasználásával, 56 Bm. L. Batthyány-Montenuovo Levéltár (B-M. Lt.) 161. cs. Levelezés 1. 57 Kodolányi János Hj.: Ormánság. Bp. 1960. 21-22. 58 Építkezés Kelet-Baranyában 19-20.