Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Kiss Z. Géza: Az ormánsági települések változásai a 18—19. században

őket a mai helyre, de a templom még húsz évig a régi helyen volt. Több kérvény után 1755-ben kaptak engedélyt a vármegyétől arra, hogy a templomot falujukba hozhassák, vagy ugyanolyan nagyságú és anyagú templomot építsenek, amelyet azután 1774-ig újabb és újabb engedély alapján javíthattak.

10 Kiscsány lakossága a történelem viharai elől szintén behúzódott a rétbe, itt építve vesszőből-sárból magának és Istenének házat, mellé haranglábat is, kis haranggal. De voltak ezenkívül más szigeteken is olyan kis települések, mint Seny, Körtönye (vagy Körcsönye), Szilvás, Bujtos. Ezek népe is egy-egy központba járt istentiszteletre; a tavaszi és őszi szénabetakarításkor használt csónakokon. A kiscsányi haranglábat nem tudni, mikor, elsodorta a víz, a kis harang 1860 táján került elő egy kotrás alkalmával a Fekete-víz medréből. A templom azonban dacolt az idővel. A háborúk elmúltával a mai helyén új település keletkezett, és a földesúr a szállások lakóit is arra ösztönözte, hogy ide költözzenek. A település nőtt, templomra volt szükség, és a földesúr 1754 februárjában megengedi, hogy a régi talpas egyházat „hozzák" át az új helyre. A munkát a kiscsányiak úgy hajtották végre, hogy „Fatemplomjok alá fa derekakból kerekeket, hosszú gerendákból tengelyt csináltak és minden marhájuknak előfogatával, sok odagyűlt nép segítségével (a mai helyre) vontatták."

31 A költözés időpontját nem módosítja ugyan, de az esemény tartalmát mégis gazdagabban adja az 1817-es Canonica Visitatio jegyzőkönyve, ezért szó szerint ideírom az emlékezetes eseményre vonatkozó részt: ,,1754-dik évben elébbeni helyéről, a faluval egyetemeben új helyre kivonattatott, az templomot, mely volt, fa talpakon 40 pár ökrök által húzattatván."

3- Eszerint a forrás szerint tehát úgy tűnik, hogy eredetileg nem hagyta el mindenki a szigeti települést, hanem csak most, a templomvontatással egy időben került együvé a falu népe. Ebben az esetben pontosan megadják azt is, hogy 40 pár ökör ereje kellett egy ilyen nagy műszaki feladat megoldásához. Vagy 40 pár ökör lett volna a község minden igavonója? Ez a szám 1754-ben népes településre utal, minthogy csak a leggazdagabb falvakban akadt a 18. században 20 ökörnél több.

33 A település újraszerveződésének folyamatában talán a legutolsó mozzanatot rögzíti papírra Kiss József kákicsi lelkész 1886-ban a vizitáló Szász Károly, dunamelléki püspök számára. A helyi hagyomány szerint csak 1768-ban kezdődött Kákicson az anyaegyház. A későbbi templomdombon, mint a környék legmagasabb pontján csak ősi temetkezőhely volt, ahova a Kákicstól nyugatra, negyedórai távolságban fekvő Gilice község lakói hordták halottaikat. Gilicének szép kőtemploma volt, de a törökök elbontották, anyagát Szigetvárra hordatták, s ezért a község később, mint fília, Marócsához tartozott, ahonnan a lelkész rendszeresen kijárt Gilicébe szolgálni. A giliceiek a török idők elmúltával még jó ideig a régi helyükön lakhattak, mert a legrégibb kákicsi anyakönyvekben talált versike foglalata szerint, csak 1768-ban költöztek be Kákicsra. A sokat mondó versike így hangzik: Mikor 1768-dikban írnak Fundamentom vettetik Kákicsban Akkori Pápai József papságában Parochia épült Szent András havában. 30 Lukácsy Imre: A diósviszlói ref. egyház története. Siklós, 1900. 32. 31 Koltay László (Szerk.): Pécs-baranyai ismertető 1934. 167. p. 32 Ráday Levéltár. A Dunamelléki egyházkerület canonica visitatioja 1817. Kiscsány G. 112. 33 Canonica Visitatio. 1817. Kiscsány.