Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Kiss Z. Géza: Az ormánsági települések változásai a 18—19. században

a Dráva és a Száva mentén elterülő erdőségekben és mocsarakban.

13 A Dráva természeti viszonyok szempontjából teljesen azonos két partján maradt töredékekről viszont Constatinos Porphyrogenetos császár írja, hogy ,,Chrobatiában most is vannak avarok és tudják felőlük, hogy azok".

1/1 A továbbiak szempontjából igen fontosnak találjuk, hogy ezen a területen mindenekelőtt királyi és egyházi birtokok szerveződtek, mert ez arra utal, hogy a természeti zártság mellett vannak olyan társadalmi-politikai tényezők is, amelyek elősegítik, hogy az itt élt késő avarkori társadalom nemzetségi vonásai megmaradjanak.

15 Királyi birtokok Baranyában elsősorban a Pécstől északra és keletre eső területen keletkeztek. Tudjuk, hogy Vajszló a kovázdi ispánsághoz, Sámod és szűkebb környéke pedig egy Gara nevű várhoz tartozott. A különféle királyi szolgálathoz kötött népek közül is csak Kovácshidán élhettek hajdan királyi kovácsok, s Györffy György feltételezi, hogy ezen kívül még Csehi lett volna királyi birtok.

16 Talán az az újabban fogalmazott nézet áll itt előttünk, hogy a honfoglalók nem az azonos nyelvű „onogur" populációra telepedtek rá elsősorban, hanem az idegenekre.

17 Kétség kívül tény, hogy az Ormánságban egyetlen honfoglaló nemzetséget sem találunk, mert a krónikák Baranya megszállásával nem foglalkoznak, s csak a Kán nemzetségről állítják a XIII. században, hogy az erdélyi Gyulák, pontosabban a Tolnába telepített Gyulafiak, Baja és Bonyha leszármazottai. Ezt az állítást erősíti Baranya monográfusa Német Béla is, aki azt állítja, hogy a Kán nemzetség birtoka volt Siklós és odatartozott az Ormánság jelentős része is, többek között Adorjás, Kémes, Sámod, Szaporca, Viszló.'

8 Györffy úgy tudja, hogy ez a nemzetség már az államalapítás korában is baranyai birtokos volt, de István-kori felsorolásában ormánsági községek közül csak Adorjás és Lak szerepel, valamint az Okor völgyében alapított Okormindszenti kolostor.

19 A történeti földrajz még arra figyelmeztet bennünket, hogy Baranya megye, az ősi Baronia határmegye, marchia volt határvédő népelemekkel, s ezen esetben magába kellett hogy foglalja a későbbi Pozsega vármegyét és el kellett hogy nyúljon a határt jelentő Száváig.

20 Györffy az Ormánság területén két földvárat említ, az egyik Geredistye, a másik Váty.

21 Elmondja továbbá, hogy az utóbbi erősség megye jellegű kerület székhelye és székely lövők központja. Egyházi szempontból is külön egység, a pécsi püspökség vátyi esperessége, amelynek területe a néhai Ormán területével esett egybe.

22 A jelentékeny ispánság megszűnését a tatárjárásnak kell tulajdonítani. A harcokban megfogyatkozott népesség vezetőit IV. Béla már serviensként személyes hadbavonulásra kötelezi, V. István és Kun László pedig tovább folytatja nemesítésüket. Telepeik legnagyobb számmal az ősi Ormán területén foglalnak helyet és a XIII. századi birtokos neve után viselik a sok falva, ma fa végződésű nevüket.

23 M A magyar nemzet története (Szerk.: Szilágyi Sándor) I. 84. alapján közli Lukácsy 1907. 10. 15 Baranya megye története az őskortól . . . 1979. 376. 16 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Akadémia 1963. 255. 17 Györffy 1963. 250. Csak Marócsa, Oszró, Luzsok, Szaporca nevét italálja szláv eredetűnek. 18 Várady Ferenc (szerk.): Baranya múltja és jelenje. Pécs, 1896. II. 251. M Györffy 1963. 256. 20 Györffy 1963. 254. 21 Györffy 1963. 252. 22 Ormán az Almás és az Okor folyók vidékén, Szigetvár tágabb környékén elterülő erdős hátság neve. 23 Györffy 1963. 404-405., és a kisnemesi falvak névadásához uő. 299.