Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1987/1988. (Pécs, 1988)

TANULMÁNYOK BARANYA TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 16-20. SZÁZADBAN - Kiss Z. Géza: Az ormánsági települések változásai a 18—19. században

A néhai várak és őrzőik legfontosabb funkciója a Nagyharsánytól nyugat felé a vásáros Siklóson, Harkány alatti Kovácshidán, Szerdahelyen és Rád alatt Lakon és Sámodon keresztül Sellye felé haladó út védelme, amelynek egyik ága tovább vezetett Sellyétől Somogy felé, a másik pedig Révfalunál kelt át a Dráván.

2/1 A településföldrajz művelői a történeti adatokat a természeti viszonyokkal öszszevetve úgy látják, hogy a legkorábbi települések az Ormánság tengelyében kelet—nyugati irányban húzódó homokdűne vonalon helyezkedtek el, de létezésük tudományos bizonyítékait csak a 13. században keletkezett oklevelek tartalmazzák. Közülük is a század utolsó éveire szorulnak a buckasor alacsonyabb részein keletkezett községek. Ezt követik a 14 században megült falvak, majd néhány olyan település, amelyet elsodortak a történelem viharai a 16-17. században.

25 Ezeken a századokkal dacoló falvakon kívül a XV. században keletkezett több kisebb település, de olyan természeti környezetben, amely a gyűjtögetésen és halászaton kívül más foglalkozást nem tett lehetővé. Ezek a települések igen korán a természet és a történelem martalékai lettek. Közülük csak néhány élte túl a nehéz időket (Vejti, Marócsa), de az is előfordult, hogy később több, kisebb település összeolvadásából keletkezett egy-egy újabb, erősebb (Iványi, Piskó). Az ormánsági települések legnagyobb részének keletkezésénél vissza kell mennünk egészen a halászó-gyűjtögető korszakig. Feltételezés szerint ugyanis, egyegy jó halászóhely esetén valószínűleg a legmagasabb pontot szállta meg az első települő, s alatta helyezkedtek el azután a szaporodó család leszármazottai, vagy az esetleg későbben érkezők. Utca a halásztelepen általában nincs. A házak a víz partján szorosan egymás mellett helyezkednek el. Az Ormánságban a legtöbb település ebből az alapformációból alakult ki, s csak később módosult a termelési szükségletek hatására. Ennek a települési gyakorlatnak mindenben megfelelt a Dráva közelében települt régi Palkonya, amely csak az 1820-as évek végén került messzebb a víztől. Egy kis dorombon, vagy ormon volt a falu és a kevés szántó. Az egyetlen házsor homlokfalai nyugatnak néztek, s előttük 15-20 méterre csillogott a Maiáka sötét vize. Kovács Sándor helytörténész kutatásai nyomán névvel tudjuk egymástól elválasztani az egykor egymásba nyúló vizes-fás-bokros berkeket is. Közülük a Maiáka mögött sorakozik a Szacskó, meg a Palicskó, délebbre a Lapis, a Sáfránykerti berek s északon a Nagyberek. A berkeken kívül mocsarakba vesző erdők sorakoztak.

26 Ezt a remek halásztanyát csak akkor hagyták el, amikor a 19. század elején életükben nagyobb szerephez jutott a földművelés. Az ősi településforma nyomai sokáig megmaradtak Piskó, Vejti és Vertike esetében. Ezeken a helyeken az első települések bizonyíthatóan halban gazdag drávai holtág mellett, magas parton keletkeztek. Ez a magasabb szint lehetett a Dráva néhai medréből kifújt homokdűne (Vejti), vagy éppen egy alámosott, meredek partszegély (Vertike). Ez az ősi forma a maga egy sor házával csak Okorágon maradt meg, a többiek rendre átalakultak. Gunda Béla például éppen Vejtin és 24 A középkori útviszonyokhoz Györffy 1963. 261. 2-' Szabó Elemér József: Ormánsági települések. Pécs, 1937. Specimina dissertationum . . . 117. sz. 28—29. 13. század: Sámodot és Vajszlót az oklevelek 1244-ban, a mai Sellye helyén keletkezett Zaperchát, valamint egy Haraszth nevű helységet Vajszló határában, ezen kívül Lakot és Adorjást 1250-ben említik. Hídvég nevével 1287-ben, a Sellye körüli Girewével 1281-ben találkozunk. 74. századi települések: Vertike 1322, Zaláta 1332, Hirics 1336, Basence 1338, Szalóktelki Sámod mellett 1339, Vemus Lúzsok közelében 1346, Cún 1347, Páprád 1377, Kisszentmárton 1399. 26 Építkezés Drávapalkonyán. Gyűjtötte Kovács Sándor. JPM Néprajzi Múzeum 83. sz. Kézirat 2-3.