Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Füzes Miklós: A népesség anyanyelv szerinti összetételét befolyásoló tényezők Délkelet-Dunántúlon 1941 és 1949 között

vábbi munka menetére. Bevezetőül rövid tájékoztatást kapunk a telepítési lehetőségekről. Eszerint a megye 303 községének mintegy fele túlnyomó részben német származásúak által lakott. Községeik mindegyike dombos vidéken fekszik, amíg a magyar falvak mind sík területűek. A Volksbund-tagoktól elkobzott ingatlanokat az Alföldről és a megyén belülről érkezettekkel már betelepítették, így üres hely a megyén belülről települni szándékozók részére nincs. Kifogásolják, hogy a Volksbund-tagoktól elkobzott ingatlanokra kizárólag csak az Alföldről (Battonya, Kiskundorozsma, Hajdúbagos, Üjiráz stb.) érkezetteket telepítettek, még kivételként sem fordult elő, hogy az ország hasonló éghajlatú, terep- és talajviszonyú községeiből érkeztek volna családok. A baranyai földművelés színvonalát féltették e telepítési gyakorlattól. A későbbiek folyamán ezt a gyakorlatot szeretnék megváltoztatni és Zala megyei családok idetelepítésével látták megoldhatónak a termelési nehézséget.

87 Tolna megyében a telepítési munka a már kialakult mederben folyt tovább. Adatok sora bizonyítja az Alföldről, elsősorban Békés megyéből történő telepítések folytatását. Az Országos Földbirtokrendező Tanács 1946. május 14-én határozta el Békés községből 107 család Tolnába telepítését. Bátaszéken 77, Várdombon 10, Alsónánán 10, Tengelicen 10 család letelepítését tervezték a kitelepítésre kötelezett németajkú lakosságnak a földalap-tulajdonába került birtokaira.

88 A megyei telepítési osztály — a baranyai véleménnyel szemben — nem kifogásolta az Alföldről érkezettek letelepítését, sőt javaslatot is terjesztett elő a számításba jöhető községekre. A kitelepítésre kötelezettek birtokaira Bikácsra 18, Hőgyészre 100, Murgára 38, békéscsabai család letelepítését jelezte úgy, hogy 24 iparos érkezését is várták hőgyészi telephellyel. Bejelentésük szerint a 3820/1945. M. E. sz. rendelet 4. §. 1. és 2. pontjai szerint minősítettek elkobzott ingatlanai már elfogytak, csakúgy tehát mint Baranyában, de itt tovább léptek, a kitelepítéseket meg sem várva, folytatták a népgondozó hivatal által megkezdett telepítési gyakorlatot.

89 A telepítési készség ellenére a gyakorlati munka lelassult, majd le is állt, mert a túlfeszített telepítés és a még végre nem hajtott kitelepítés tarthatatlan helyzetet teremtett. A kialakult állapotot jól jellemzi Pári község elöljáróságának levele, melyben kérik a betelepítések megszüntetését a németek kitelepítéséig. Indoklásuk szerint 1946 áprilisától 56 családot már rátelepítéssel helyeztek el. A telepesek létszáma 300 fő, az őslakosságé 1580 fő volt, akik a község 1760 kat. h-s szántóterületén felül mintegy 700 kat. h-t béreltek, és így biztosították megélhetésüket. A bérlet a földreform során megszűnt. Az őslakosságnak sem megfelelő nagyságú területen, most kétszer annyi lakost kell eltartani, mint korábban. Hiányzik minden egyéb munkaalkalom is a községben. Házaik 1-2 szobás kisházak, melyekben eddig is több család lakott. A most kialakult helyzetben egy-egy házban 2-3 család fog lakni. A telepesek és az őslakosok ugyanakkor nem férnek össze. A Tolna vármegyei Telepítési Tanács utasította a földigénylő bizottságot a betelepítések felfüggesztésére.

90 A telepítési munka fonákságát visszatelepedési szándékok is jelzik. Biharnagybajomból érkezett 8 telepes család kérte Mözsre történő vissza költöztetését, mert a korábban kitelepítésre ítélt németek nagyrészét felmentették, vagy csak a nincsteleneket ítélték kitelepítésre, így a telepesek megélhetést biztosító földjuttatásban nem részesülhettek. Biharnagybajomban valamennyiüknek juttatott földje volt, azt remélték visszakapni.

91 A telepítési lehetőség hiányát most már a központi szervek is érezték, mert az Országos Földbirtokrendező Tanács 1946. szeptember 14-én további intézkedésig