Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Füzes Miklós: A népesség anyanyelv szerinti összetételét befolyásoló tényezők Délkelet-Dunántúlon 1941 és 1949 között

pítésre kerülő német lakosság mielőbbi eltávolítását, mert a Tolna megyébe addig betelepített mintegy 5000 család békés termelő és építő munkája az állandó súrlódások miatt veszélyeztetett. Szükségesnek tartotta, egy olyan rendelkezés kiadását is, mely szerint a 12.330/1945. M. E. sz. rendelet alapján áttelepülő német lakosság birtokaira a fokozatos rátelepítést már most megkezdhessék. A megyében ugyanis mintegy 1500 család várt letelepítésre és naponta érkeztek telepítésre igényjogosultak, a telepítési főosztály által leküldött menekült családok, akiket elhelyezni másképp már nem lehet. A viszály a kecskemétieket részben megtörte. Közülük 11 család a telepítésről lemondott, önkényesen visszament, vagy nem jelentkezett 41 család, így csak 69 család letelepedésére került sor.

78 A körzetvezető lassan felbátorodott. A diósberényi földigénylő bizottságot 1946. április 17-én már arra utasította, hogy a 60 telepes családdal együttlakó, a 3820/ 1945. M. E. sz. rendelet 4. §. 1. és 2. pontjai szerint minősített németeket költöztessék össze a 4. §. 3. és 4. pontjai szerint minősítettek lakásaiba.

79 A megyei földhivatal átfogó jelentésében is felmerül a probléma. A megoldás módja megegyezik a népgondozó hivatal kerületvezetőjének a javaslatával. Tájékoztatásuk szerint Tolna megyében a 600/1945. M. E. sz. rendelet szerint elkobzott ingatlanokra a betelepítés nagyrészt már befejeződött. Egyéni telepítések folynak a 3820/1945. M. E. sz. rendelet 4. §. 1. és 2. pontjai szerint minősítettek, elkobzás alá esők ingatlanaira. Belügyminiszteri rendeletre csoportos telepítés is folyamatban van azoknak a német nemzetiségűeknek ingatlanaira, akik a 12.330/ 1945. M. E. sz. rendelet alapján kitelepítve lesznek. Elkobzott volksbundista ingatlanok a megyében már nincsenek. Napról napra előtérbe kerül a csoportos betelepítés, illetőleg a 3820/1945. M. E. sz. rendelet 4. §. 3. és 4. pontjai szerint minősítettek, valamint a 12.330/1945. M. E. sz. rendelet hatálya alá tartozók ingatlanaira történő rátelepítés. Rátelepítés történt már Györkönyben, ahová Derecskéről (Bihar megye) 180 család, Bikácson Békéscsabáról 28 család, Nagyszékelyben Békésszentandrásról 72 család, Mözsön Biharnagybajomból 78 család, Póriban Berzekről (Zemplén megye) 19 család és Nádasladányból 12 család, Németkéren és Bikácson Endrődről 103 és Kecskemétről 64 család érkezett.

80 Györkönybe már 1945-ben letelepedett 27 derecskéi család. Velük együtt helyeztek el 66 Tolna megyei családot is. Újabb 222 derecskéi család jelentkezett 1946-ban, akik kifogástalan mezőgazdasági munkások. Földbirtokpolitikai szempont, az itteni népsűrűség, valamint az indokolta letelepítésüket, hogy a németek, a gyönki körzetvezető szerint, már nem kezelték megfelelően birtokaikat.

81 Felsőnána földigénylő bizottsága is feszült helyzetről tájékoztatta a kitelepítési kormánybiztost 1946. május 6-án. A szolnokiak áttelepülése után a községbe irányított hadikfalvi székelyek hetek óta már ott vártak, telepítési engedéllyel rendelkezve, de azt végrehajtani nem tudták, mert elkobzott ház már nem állt rendelkezésükre. Ugyanilyen helyzetben volt több más erdélyi család is, akik rokonaiknál éltek, várva az általános kitelepítést. A községben azonban a régi telepesek is együttéltek még a németekkel. Aki a 3820/1945. M. E. számú rendelet 4. §. 1. és 2. pontjai alapján minősített németek házában él, az még biztonságban érzi magát. Ahol azonban a ház volt tulajdonosa a 4. §. 3. és 4. pontjai alá tartozik, ott a telepes bizonytalanságban van. Sok helyen a német a telepest valóságos béresként kezeli, munkájáért gabonát ígérget. A bizottság tudomást szerzett arról, hogy Györkönyben és Dunakömlődön a telepítés a 12.330/1945. M. E. sz. rendelet szerint történik, minden további igazolás nélkül, ezért kérik, hogy náluk is ugyanez történhes-