Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Füzes Miklós: A népesség anyanyelv szerinti összetételét befolyásoló tényezők Délkelet-Dunántúlon 1941 és 1949 között

betelepítésére ezért nem volt mód. Nagy számukra és a földek megművelésének szükségességére hivatkozva ugyanakkor betelepítésüket feltétlenül szükségesnek tartották. Az értekezlet javasolta, hogy ne csak a 3820/1945. M. E. sz. rendelet 4. §-a 1. pontja alapján, hanem a 2. és 3. pontja alá tartozók (Volksbund-tagok és támogatók) ingatlanaira történjen rátelepítéssel gondoskodás a hajléktalan menekültek fedél alá juttatásáról. A Népgondozó Hivatal rendeleti úton történő intézkedését várták. A jogszabályi rendelkezés egy év múlva meg is jelent. A már letelepedettek helyzete sem konszolidálódott. Bátaszéken a székelyek újabb vándorlása okozott nehézséget, melyet a korábbi, sok esetben alaptalan elkobzások váltottak ki. Sok helyen a németek és a telepesek együtt laktak, állandó súrlódás alakult ki a régi és az új tulajdonos között. Súlyos volt az élelmezési helyzet, mert a készletet nem arányosan osztották fel, vagy egyáltalán nem jutottak élelemhez, mert a németek azt „elmentették". Avatatlan és illetéktelen személyek elvándorlásra bujtogatták őket, ezért új telephelyeket kerestek, állandóan útrakész állapotban voltak. A községben 138 székely család élt, közülük 10 család nem mezőgazdasággal foglalkozott.

75 A tavasz folyamán a csoportos telepítés felgyorsult. Békéscsabáról 56 áttelepülőt Gyönkre helyeztek, ahová 1945-ben 200 telepest már elhelyeztek. A kirendeltségvezető a további telepítésre a telepítési főosztálynak küldött jelentésében alternatívát állított fel. Gyönkre további telepítés esetén a német nemzetiségű lakosság birtokaira további 70 családot, a német anyanyelvű lakosság birtokaira 200 családot tartott elhelyezhetőnek. Tulajdonképpen a főhatóság intézkedését várta a további lehetőségek eldöntésére.

76 Ugyanilyen tartalmú az endrődi áttelepülők elhelyezéséről szóló jelentése, melyben 51 család sorsa szerepelt. Csak a 12.330/1945. M. E. számú rendelet alapján kitelepülő családok birtokaira lehetett elhelyezni őket. Németkér községet jelölte ki számukra, ahol a felsőbb intézkedésre azonnal letelepíthetők. A községben 1945ben már letelepült 100 endrődi család. A német nemzetiségűek birtokaira még 100 család, a német anyanyelvűekére 250 család lenne elhelyezhető. Az endrődi megbízott még 400 áttelepülni szándékozó család igényét képviselte, akiket a körzetvezető Bikácsra szándékozott irányítani, ahol korábban már 50 család elhelyezkedett. További 70 család kaphatna helyet a nemzetiség szerinti, 150 család az anyanyelvi elbírálás alapján.

77 A telepítésre alkalmas hely hiánya Dunakömlődön is jelentkezett. A földreform törvény alapján 1945. augusztus 25-én 127 endrődi családot telepítettek le a földreform-törvény alapján. Az igazoló eljárást felfüggesztették, a községben a 3820 1945. M. E. sz. rendelet alapján elkobozható ingatlant már nem találtak, így a 121 kecskeméti család letelepítésére csak a nemzetiség, illetőleg az anyanyelv szerinti elbírálás, vagy a 12.330/1945. M. E. sz. rendelet szerinti eljárás végrehajtásával kerülhetne sor. A már letelepült endrődiek, akik megfelelő telepesnek bizonyultak, ragaszkodtak ahhoz, hogy további telepítés céljára Endrődről hozzanak igénylőket. A kecskemétieknek a kitelepítendő német lakosság birtokaira történő elhelyezését a kirendeltségvezető kivihetőnek tartotta. Ugyanakkor jelentésében fejtegette a telepesek közötti ellentétek okát úgy, hogy tulajdonképpen a kecskemétiek oldalán érvel. A jelentésből az is kiderül, hogy az endrődiek 80%-a szlovák származású és emiatt különös okuk van arra, hogy ugyanazon községbe telepedjenek meg. A körzetvezető valószínűleg ezt akarta a kecskemétiek letelepítésével megakadályozni. Az ellentétek tettlegességgé fajultak. A körzetvezető újból megismétli és kibővítette korábbi javaslatát. Kéri az áttele-