Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Füzes Miklós: A népesség anyanyelv szerinti összetételét befolyásoló tényezők Délkelet-Dunántúlon 1941 és 1949 között

Az időközi telepítési eredményt a tolnai kirendeltség vezetőjével 1945. októberében készített riportból ismerjük. Első és legfontosabb feladatnak a telepes gazdasági munkájának a biztosítását tartotta. Átmeneti megoldásként, a nemzethűség vizsgálatok befejezéséig a németek összeköltöztetésében látta a megoldást. Könynyű lenne szerinte a telepítés, ha a régi tulajdonos a legkésőbben akkor hagyná el a falut az egyik végén, amikor a másikon a telepes megérkezik. A nehézséget az együttélés okozza. Heves, Borsod megyékből telepítettek a székelyek mellé családokat, akik a szőlőművelésre megtanítják őket. Számszerű telepítési eredmény Tolna és Somogy megyék területén: A bonyhádi Telepítési Hivatal 2500 székely családot (mintegy 12 000 főt), a Népgondozó Hivatal mintegy 1000 családot telepített le.

67 Somogyban a három megye közül a legkésőbb indult meg a telepítési munka, és jóval szerényebb keretek között folyt. Szulokra 1945 szeptemberében kérik 11 horvátországi család 45 fős létszámmal történő letelepítését, ahol dohány- és burgonyatermesztés folyik. A menekültek korábbi lakhelyükön is ezzel foglalkoztak. Szabadiban szeptember 9-12. között osztották fel az elkobzott ingatlanokat a horvátországi, bácskai és a helybeli nincstelenek között. Somogyszilen az igazolási munka befejezése után, október 3-9. között történt az áttelepítés, de csak 1 lakóházat adtak telepesnek. Gadácson a leltározási munkát elvégezni nem lehetett, mert a falu megközelíthetetlenné vált. Ha valaki leltározási szándékkal érkezett, akkor a falu összefogott ellene és fegyverrel kényszerítették a távozásra. Ugyanez volt a helyzet Bonnya községben is, ahol a magyarság egyrésze is a németek pártjára állt. A leltározás előtt minden értéket áthordtak a magyarokhoz. Az igazolások Gadácson nem történtek meg, ezért a körzetvezető intézkedésre nem látott lehetőséget.

68 Az 1945-ös év még hátralevő részében is további mozgás volt tapasztalható Tolna megyében. Györkönyben a november 7-én végrehajtott telepítéskor a helybeliek és az érkező telepesek között tettlegesség támadt. A telepítést végzők a hatóságokat az érkezésről nem értesítették, a helybeli lakosság viszont tudomást szerzett róla és mintegy hatvanan a faluba érkezőket megtámadta és megverte. A vizsgálat során derült ki, hogy a telepítést végző a rajtaütésszerű eljárással érdemeket akart szerezni, az előkészítetlenség azonban ellenkező eredményt hozott.

69 Bikács község bíráját is felfüggesztették megbízásából, mert a helybeli német lakosság a telepeseket terrorizálta. Gondot jelentett a felekezeti szórványok megszüntetése. A református egyház kérte, hogy a telepes családok maguk dönthessék el, oda költözhessenek, ahol felekezetük szerinti templom és iskola várja őket. Bonyhádra költözött át emiatt Grábócról 13, Kisdorogról ugyancsak 13 család.

70 A kirendeltségvezető november végi vizsgálatán megállapította, hogy zavaros állapotok nemcsak a községekben uralkodnak, hanem a körzetvezetők sem látják át a helyzetet, nem ismerik a területükön lévő személyi és anyagi állományt, nem tudnak pontos adatot adni a telepesekről, a kilakoltatott és összeköltöztetett németekről, az elkobzott, gazdálkodásra alkalmas házak számáról, és ezek igénybevételéről. Az év végi mérleg előkészítéséről lehetett itt szó, mert a közelgő számonkérést említette, amihez majd pontos adatok lesznek szükségesek az anyagi és a büntető felelősség elkerülésére. Községenkénti nyilvántartást kért az összeírási ívek felhasználásával elkészíteni, a családfő megnevezésével, a család lélekszámának feltüntetésével. Figyelmeztetett arra, hogy az összeírási íveket nem minden községben készítették el, emiatt hiánypótlásra szólított fel. A nyilvántartásnak tartalmaznia kellett azt, hogy honnan történt a telepítés, menekültekről van-e szó, vagy az ország belsejéből érkeztek. A székelyeket menekültekként kezeltette.