Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Füzes Miklós: A népesség anyanyelv szerinti összetételét befolyásoló tényezők Délkelet-Dunántúlon 1941 és 1949 között

janak, ezért internáltatta őket. Lengyelben a teljesen kifosztott Apponyi-kastélyban rendeztek be egy elosztóhelyet. Az öregeket, gyermekeket, fiatal anyákat és a könynyű betegeket Tolna északi németek lakta községeibe (Györköny, Bikács, Németkér, Dunakömlőd) továbbították, ahol személyi korlátozottság nélkül összeköltöztették őket. A súlyos betegeket a szekszárdi kórházba szállították, a munkaképeseket pedig munkaszolgálatra adták Szekszárdra, Tolnára, Bogyiszlóra. A rendőrség a tábort, a községeket őrizni nem tudta, így sokan hazaszöktek, gyakran követelték, ritkábban kérték a telepest, hogy házaikban adjanak szállást. Bodor ezt tarthatatlannak minősítette, megoldást keresett. A községekben visszamaradottak ellenállását rendkívül nagynak tartotta. Rokoni, baráti kapcsolatok, évtizedes együttélés fűzte őket össze a Volksbund-tagokkal. A jegyzők, a papok, a tanítók, a nemzeti bizottságok, a pártok és az egész intelligencia igyekezett a telepítést megrágalmazni, megakadályozni, meg nem történté tenni. Megrágalmazták a telepeseket is. Az eredményekről, problémákról Bodor beszámolt a demokratikus pártok, az ipari és paraszt szakszervezetek 1945. július 4-én tartott pártközi értekezletén. Adatai szerint 4400 elkobzott gazdaság tulajdonosának helyére 2500 magyar családot telepítettek be, akik 90-95%-a bukoviniai székely. A betelepítettek lélekszámáról, összeírás hiányában, nem tudott beszámolni. Előadta az általunk már más korábbi forrás alapján ismertetett telepítési gyakorlatot, elismerve, hogy szabály szerint először az elkobzást kellett volna kimondani és csak azután végrehajtani a telepítést. Ennek törvényesítése utólag történt. Kitért a telepesek nehézségeire, az ellenük fellépő ellenszenvre, rosszindulatú hírverésre. Kijelentette, hogy dolgos, szorgalmas emberek, akik a szőlőműveléshez valóban nem értenek, de a szántóföldi műveléshez, trágyázáshoz, gyümölcstermesztéshez legalább úgy értenek mint a régiek. A német lakosság politikai jogainak átmeneti korlátozására és egyéb gyakorlati intézkedésekre tett javaslatot.

50 A bukovinai székelyek (csángók) és a délvidéki egyéb menekültek letelepítését az időközben (1945. június közepén) megalakult népgondozó hivatalok fejezték be. Az általuk készített nyilvántartásokból ismerjük majd meg pontos létszámukat. 4. A népgondozó hivatalok telepítései A menekültek elhelyezését, letelepítését és a fasiszta németek kitelepítését a kormány az 1710/1945. M. E. számú rendelettel a népgondozó hivatalokra bízta. Az Országos Földbirtokrendező Tanács a telepítési eljárás egyöntetűbbé tételére a fasiszta németek helyére történő betelepítést ugyancsak hatáskörükbe utalta úgy, hogy a telepítési tevékenység a megyei földbirtokrendező tanácsok és a községi földigénylő bizottságok hatáskörét nem érintette. A telepítési tevékenység megosztása után az Országos Földhivatal Telepítési Osztálya a nagyobb ingatlanok betelepítésével és a szorosabb értelemben vett földbirtokpolitikai kérdésekkel foglalkozott. A Népgondozó Hivatal Dél-magyarországi Kirendeltségének Baranyavármegyei Kerülete 1945. július 2-án kelt jelentése már kéthetes munka tapasztalatai alapján íródott. Megállapították, hogy a földreform végrehajtásának eddigi gyakorlata sok kívánnivalót hagyott maga után. A községi földigénylő bizottságok és vezetőségeik a földreformtörvényt nem ismerték kellően, de a végrehajtási rendeletet sem, mert nem lettek kellően kioktatva. A becsületes végrehajtást erősen befolyásolta, hogy a bizottságok, különösen azok elnökei hatalmukkal sokszor visszaéltek. A magyar szempontú végrehajtást