Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Füzes Miklós: A népesség anyanyelv szerinti összetételét befolyásoló tényezők Délkelet-Dunántúlon 1941 és 1949 között

A Dombóvári járás főszolgabírója két ízben tájékoztatta a megyei földbirtokrendező tanácsot a székelyek érkezéséről. A Zala megyéből érkezetteket az alábbi helyeken ideiglenesen helyezte el: 1945. április 30-ig 1945. május 11-ig érkezettek Kocsola Kurd Mucsi Gyulaj Felsőleperd 17 család 63 családtag 31 család 181 családtag 1 család 4 családtag 23 család 83 családtag 24 család 94 családtag 91 család 386 családtag 42 család 114 családtag 37 család 151 családtag 1 család ? A Dunaföldvári járásban Kajdacson tartózkodott 93 székely menekült család 500 családtaggal. Megélhetésük nem volt biztosítva, a főszolgabíró letelepítésüket kérte április 7-én. Adataink szerint a letelepítést április 30-ig Majos Községi Földigénylő Bizottsága hajtotta végre. Még további 110 magyar család telepítését tartotta lehetségesnek arra is tekintettel, hogy már letelepítette az ott lévő 25 Istensegíts községből származó telepest, valamint 6 földműves vitézt, a Tengődről ide települt, Istensegítsről származó csángót, a Dombóvári járás különböző községeiből 33 moldvai csángót, 17 Horvátországból kiutasított magyar családot, Hadikfalváról származó, most Mucsin lévő 3 csángó és a Titelből kiutasított 3 magyar telepest. A Tolna megyei szervezés idején időközben az Országos Földbirtokrendező Tanács vette kezébe a székelyek letelepedésének ügyét. A Bukovinából hazatelepített székelyek, mintegy 3800 család (mintegy 14 000 személy) zárt egységben történő letelepítése iránt intézkedett 1945. április 17-én, a megyei földbirtokrendező tanácshoz címzett levelében. Letelepítésükre a Völgységi járás németek lakta községeit tartotta a legalkalmasabbnak úgy, hogy szükség esetén a környező németek lakta községeket is igénybe veszik. Kérte azoknak a községeknek a kijelölését, melyek a letelepítésre alkalmasak. Bodor György kormánybiztos feltehetőleg április 25-én kezdte meg munkáját. Május 29-én már az elért eredményt jelentette: A Völgységi járásban Bonyhád, Ladomány, Grábóc, Szálka, Bátaapáti, Mórágy és Murga kivételével a német lakosság eltávolítása és a székelyek tényleges betelepítése megtörtént. Ugyanez történt a Simontornyai járásban Csibrákon, a Központi járásban Bátaszéken, a baranyai Hidason. Ideiglenesen helyezkedtek el Felsőnánán, Kistormáson, Varsádon, Szakadáton, Diósberényben és Kurdon. Baranyában Véménden és Palotabozsokon. Az állandó jelleggel betelepített községekben a legtöbb helyen a betelepített és őslakos magyarokból megalakult (újjáalakult) a községi földigénylő bizottság és megkezdte a volksbundosok ingatlanainak számbavételét, néhány helyen a felosztás is elkezdődött. A legnagyobb nehézséget a hiteles Voiksbund-listák összeállítása képezte, az eredetieket ugyanis megsemmisítették, vagy elrejtették. A Volksbund pécsi területi szervénél találtak ugyan névsort, de az hiányos volt. A hiányok megállapításakor nem bíztak a régi községi földigénylő bizottságok segítségében, mert azok tagjai személyükben kötődtek a Volksbund-tagokhoz, ezért a járási politikai rendőrséget utasította Bodor az ideiglenes névsorok összeállítására. Ezek alapján készítették azután el az elkobzási javaslatokat. Bodor a telepítést nem tartotta úgy végrehajthatónak, hogy az azt elszenvedő egykori Volksbund-tagok a községben, illetőleg az elkobzott házaikban tartózkod-