Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Füzes Miklós: A népesség anyanyelv szerinti összetételét befolyásoló tényezők Délkelet-Dunántúlon 1941 és 1949 között

Baranyába Horvátországból érkeztek az első menekültek 1943-ban. A Magyar Királyi 4. Honvéd Kerületi Parancsnokság egy esetleges horvátországi forradalom bekövetkezésekor jelentkező tömeges átszökést feltételezett. Az érkezőket ellenőrző táborokba gondolta elhelyezni, e felől érdeklődött az alispánnál, névjegyzéket kért róluk. A katonaszökevényekkel szemben a parancsnokság a belügyminiszter 150/1937. res. VV. b. számú rendeletét kívánta alkalmazni. Az alispán intézkedett az ellenőrző táborokba történő elhelyezésről és a rendszeres adatszolgáltatásról.

13 Az Országmozgósítási Kormánybiztos hozzájárulásával a Dárdai járásban levő bellyei lőszerraktár épületét vesztegzár céljára a polgári hatóság igénybe vette. A dárdai főszolgabíró 1943. májusában már azt jelentette, hogy a boszniai menekültek részére, 150 fő elhelyezésére alkalmas férőhelyet rendezett be, fűtési lehetőséggel. A lőszerraktárt 1944. júniusáig használták, ekkor a német hadsereg vette igénybe. Ismerjük az érkezettek járásonkénti elhelyezését. Nemzetiségi hovatartozásuk megállapításánál azonban más adatokra vagyunk utalva. Kétségtelen, nagyobb részük magyar volt. A megyében nem maradtak tartósan, sokan az ország belsejébe távoztak. A nyilvántartásokból megállapítható, hogy nem helyezték őket internáló táborba. Közülük sokan katonaszökevények voltak. A polgári hatóságok 1944 márciusáig nem adták át őket a katonai hatóságoknak, hanem őket is kihelyezték a községekbe. Ezt követően nyilatkozott úgy a dárdai főszolgabíró, hogy átadja őket, de ennek bekövetkeztéről nincs adatunk. A felszabadulás előtti menekülési hullám erre az időre már csillapodott, csak 1944 októberében érkezett még 126 fő, akik Zalaszentgrótra távoztak. Másik forrásból

14 tudjuk, hogy a felszabadító hadműveletek után a dárdai vitézi telepesek közül 28 család 108 családtaggal Vókányban, az elmenekült Volksbundtagok házaiban helyezkedtek el. Újpetrére a délvidéki vitézi telepekről 26 család érkezett 146 fővel. Hercegmárokról 3 magyar család 13 családtaggal, Főherceglakról, Pélmonostorról, Hercegszőlősről és Baranyakisfaludról 13 család 30 családtaggal érkezett. Az előbbiek Németbály, az utóbbiak Majs községben helyezkedtek el. Hercegtöttösre Trensfeldről (Verőce megye) és Csákovácról (Vukovár megye) érkezett 3 család 12 családtaggal. Kácsfaluról 12 család, összesen 67 személy érkezett 1945. február 9-én Lánycsókra. „Volksbundos házakba" helyezték el őket. Újabb források

16 a megyébe letelepültekről adnak számot, előző lakhelyük említése nélkül. A Mohácsi járásban 506 fő, a Pécsi járásban 83 fő, a Pécsváradi járásban 160 fő, a Siklósi járásban 8 fő, a Szentlőrinci járásban 280 fő, a Villányi járásban 26 fő, Mohács városban 178 fő, összese 1276 fő élt a megyében 1944. október 24-én. Más feldolgozásban magyar nyelvű magyar állampolgár 1400 fő, német nyelvű idegen állampolgár 483 fő, magyar nyelvű idegen állampolgár 175 fő. A délvidéki kiutasított és elmenekült magyarok elhelyezésére Somogy vármegye alispánja is intézkedett. A megye 32 községében 7370 férőhely biztosítását rendelte el, de szükség esetére más községeket is igénybe kívánt venni. A tényleges letelepítésről azonban nincs adatunk.

17 Tolnai forrásból

18 tudjuk, hogy a dárdai főszolgabíró Zalába és Somogyba is irányított menekülteket. Pusztaszentgyörgyre mintegy 20 családot, akik később Tolna megyébe költöztek. A Zalaszentgróton lévők gróf Károlyi birtokán dolgoztak. A földreform során a birtokot a helybeli cselédség és földnélküliek között felosztották, ők kenyér nélkül maradtak. Kercseligeten szándékozott letelepedni 23 család, összesen 115 fővel. Az engedélyt megkapták. Rajtuk kívül Somogyban 1945. július 14-én még 13 család tartózkodott 46 fős létszámmal. Az Országos Földbirtokrendező és Térképészeti Hivatalhoz küldött, 7948. feb-