Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre 1944. évi tanulmánya a kisebbségi kérdésről és Magyarország belső föderalizálásáról

a bánsági nemzetiségeknek a sok joguk, kötelességük, szabadságuk és a népi élet nagy feladatai szolgálatához szükséges megfelelő anyagi lehetőségek hiányoznának. Megfelelő anyagi eszközök hiánya miatt az utolsó fél évszázadban önkormányzatukból és jelentőségükből végtelenül sokat veszítettek a magyar vármegyék is. Ezért az állami bevételek igazságos és ésszerű megosztásával, a saját bevételek megteremtésére irányuló jog biztosításával, erős anyagi alapokat kell teremteni a bánsági autonómia részére. Sok helyi gazdasági ügyet a bánsági önkormányzat hatáskörébe kell átadni. 4. Egy tényleges és valóságos önkormányzathoz hozzátartozik a saját igazságszolgáltatás is, ennek azonban természetszerűen nem lehet túlmennie bizonyos határokon. Ugyanúgy mint az iskolai kérdésekben is, az önkormányzatnak az igazságszolgáltatás terén meg kellene elégednie az alsó és középső fokozatókkal. A királyi Kúrián és a királyi közigazgatási bíróságon pedig a nemzetiségek nyelvét tökéletesen ismerő tanácsokat kellene létesíteni. A bánság és a magyar állam kapcsolatai A bácskai bánság és a magyar állam, tehát a Szent Korona kapcsolatát igen gondosan, finom politikai érzékkel kell szabályozni, tekintetbe véve elsősorban a szerves összefüggéseket. A közjogi és társadalmi kapcsolatoknak ezekkel teljes összhangban kell lenniök. Közjogilag a bánság a kantoni értelemben vett állam és egy széles körű közigazgatási önkormányzat közötti átmeneti szerv. Ezért a Bácskának a magyar országgyűlésen, mégpedig mind a képviselőházban, mind a felsőházban az általános érdekű állami ügyek tárgyalásában és eldöntésében megfelelő képviselettel kell résztvennie. Küldötteik számát az országban általában érvényesülő szabályok szerint kellene megállapítani. Jogilag és szervezetileg gondoskodni kellene arról, hogy az autonómia tervezett határai ne zavarják a lakosság életérdekeit, tehát az egészséges gazdasági kapcsolatokat. Az autonómia integráns része kell legyen a gazdaságpolitika általános, birodalmi alapjainak. A lakosság vagy egyes nemzetiségek kulturális elzárkózása is egészségtelen lenne, s az állam valamennyi népének kölcsönössége nélkül csak kiszárítaná a nemzetiségek kultúrateremtő forrásait. Megfordítva: ha az autonómiát jól szervezik és az szervesen működik, a kölcsönös kapcsolatok is sokkal melegebbek és gyümölcsözőbbek lennének, mint ma. Az autonóm bánság népei az ország néprajzi többsége előtt erősebb egyéniségekként nagy tekintéllyel jelennének meg, s az önkormányzatban szabadon fejlődve, az egyenrangúságból és azonos helyzetből fakadó öntudat folytán fokozatosan megszabadulnának a kisebbségi érzés káros gátlásaitól is. így a kölcsönös megbecsülés jegyében ők maguk is a magyar többségi nemzethez való közeledés útjait keresnék. Az állam és a bánság között erős köteléket jelent a vármegye is. A vármegyét, az állam alépítményét megújított alakban fenn kellene tartani a különböző területi autonómiákban is. A vármegye megújításához főképpen két reformra van szükség : először megint valóságos önkormányzattá kell azt tenni, ennek minden szellemi szervezeti és anyagi konzekvenciájával, másodszor a vármegyét demokratizálni kell, vissza kell azt adni a népnek, mint ahogy az a középkorban is az akkor/ szabad népnek, a közép- és kisnemességnek a szervezete volt. Épp az ősi magyar