Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre 1944. évi tanulmánya a kisebbségi kérdésről és Magyarország belső föderalizálásáról
but not least 5 — a hivatás erősebbek mint a néprajzi alap egymagában. Egy kifelé és befelé egyformán erős, egészséges és szilárd állam nem önmagáért való, s nem is csupán polgáraiért áll fenn. Az államnak a maga külső környezetében, az emberiség életében magasabb hivatást kell betöltenie. Hol lenne Magyarország, hol lenne Törökország, hol lennének szerencsétlen finn testvéreink e hivatás, e magasabb funkció nélkül? Vagy hol lenne mindezek nélkül Svájc? Mi tartja össze Svájc három — a rétorománokkal együtt négy - népét, hogyan fejlődött ki e négy különböző nyelvet beszélő népből az egységes svájci nemzet, ahelyett, hogy azok természetes határok híján néprajzi alapon a német, francia vagy olasz nagyhatalmakhoz csatlakoztak volna? Még tanulságosabb Törökország esete. Törökország a XVIII. század elejétől, tehát évszzadokon át, Európa beteg emberének számított. A XIX. és XX. században, a krími háborúban, azután az 1878-as orosz—török háborúban, melyben a győzelmes orosz hadsereg már Konstantinápoly ostromára készült, s az ozmán birodalmat az utolsó pillanatban, a berlini kongresszuson, csak Bismarck és Andrássy tudták a san-stefanói béke megváltoztatásával megmenteni, és végül az első világháborúban, melyben a cári Oroszország már a nyugati hatalmakkal is el tudta fogadtatni igényeit Konstantinápolyra —, már gyakran látszott úgy, mintha a beteg ember utolsó óráit élné. És Törökország még mindig itt van, ha nem is mint ozmán birodalom, de mégis meggyógyulva, megfiatalodva, belsőleg erősebben és kifele nagyobb tekintéllyel, mint századok óta bármikor, és ráadásul Istanbul és a tengerszorosok szilárd birtokában. Ki mentette meg e századok óta beteg embert? Vajon belső erőinek a megfiatalodása? Nem, semmiképpen sem az, hanem az ország történelmi hivatása, az a magasabb funkció, amelynek betöltését egyszerűen nem merték más kezekre bízni. 6 A rést, melyet a török hatalom eltűnése vágott volna az európai egyensúly szerves hálójában, egyszerűen nem tudták volna befoltozni, mert a többi balkáni népből hiányzott az a kifinomult politikai érzék, évszázados gyakorlat, és a magasabb hivatás betöltésére irányuló képesség, mely nélkül e világfontosságú kulcspozíciót tartani nem lehet. E hagyomány, e hatalmas hivatás külső tekintélye és ez életet adó erőtartalékok nélkül még Atatürk és Inonü Törökországának belső megújulása sem lett volna lehetséges. Vagy gondoljunk Magyarország dicső, de tragikus történetére. 7 Voltak pillanatok, sőt évtizedek is, amikor Szent István és Mátyás egykor oly egészséges, hatalmas és büszke, de három részre szétesett birodalmából csak felperzselt romok maradtak meg. De e romok között sohasem hunyt ki a hivatástudat szent izzása, az ősök szelleme. A nemzetnek a sötét évszázadokban néha egyetlen fegyvere Werbőczy Tripartituma, a Corpus Juris Hungarici maradt, egyedül és önmagában a puszta jog, megfosztva az állami lét tényleges eszközeitől. A régi magyar törvénykönyv holtnak látszó betűiben, de méginkább a magyarság idegeiben megőrzött hivatástudat eleven izzása, az ájulás évei vagy évtizedei, a passzív rezisztencia, vagy gyengébb nemzedékek eltűnte után újból és újból fellobogott: néha felkelésekben és szabadságharcokban, néha nagy szellemi megújulásokban, mint az utolsó kossuthi szabadságharcban 1848-1849-ben, vagy Deák 1867-es nagyszerű kiegyezési művében is. Deák, az öregúr, az osztrák-magyar kiegyezést, a kettős monarchia rendjét, és a megújuló magyar államot az ezeréves alkotmányt és jogfolytonosság sziklaszilárd alapján építette fel, miután a történelmi folytonosság legyőzhetetlen és utolérhetetlen érvelésével semmivé tette a hírneves bécsi jogtudósok jogeljátszási elméleteit. Mindezek csupán rapszodikusan kiragadott példák a szervesen kialakult államok életéből, meg kell azonban néznünk az érem másik oldalát is: példákat a nem