Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre 1944. évi tanulmánya a kisebbségi kérdésről és Magyarország belső föderalizálásáról
de nem egyedülálló dolog ez. Nem véletlenül hivatkozott a büszke brit hivatástudatra, amely természetesnek veszi, és az egész világ, az egész emberiség érdekében állónak tünteti fel, hogy egy hatalmas nemzetközösséget (British Commonwealth of Nations) igazgat, olyan páratlannak hirdetett képességek birtokában, amelyek felfogásuk szerint természetesen az angolokkal velük születettek. A történelmi Magyarország történelmi hivatását Bajcsy-Zsilinszky az európai egyensúlypolitika szempontjából Svájc, Törökország, Finnország hivatásához, szerepéhez hasonlította. A magyar birodalmi gondolat, szoros összefüggésben a Szent Korona most is virulens tanával, amely fejtegetéseit sűrűn átszövi, egyúttal kimondatlanul is antipólusa a Kárpát-medence kis országait a maga javára egymás ellen kijátszó náci német birodalmiságnak: a Habsburg-restauráció eshetősége, Ausztria és Magyarország 1918 előtti kapcsolatának felújítása nemcsak a magyar ellenállásban szerepet játszó legitimisták elgondolása volt, hanem - s főleg ez nem tévesztette el hatását Bajcsy-Zsilinszkyre sem — az antihitlerista koalícióban résztvevő nyugati hatalmaknak a háború utáni rendezésre vonatkozó tervezgetéseiben is meglehetős súllyal szerepelt. Bár irreálisan megszabott - birodalmi - keretek közt, de határozottan pozitív célkitűzésű nemzetiségpolitikát iniciált Bajcsy-Zsilinszky, amikor a területi autonómiák révén — azokon kívül pedig az 1868. évi nemzetiségi törvény továbbfejlesztésével és végrehajtásával - kedvező feltételeket kívánt biztosítani a nemzetiségek fennmaradásához és fejlődéséhez, s ugyanakkor meg akarta akadályozni valamiféle káros elkülönülésüket, az egymást gazdagító kölcsönhatásoktól való elzárkózásukat. Az államegység és a társadalom közös céljai szempontjából vélte fenntartandónak a vármegyei rendszert az autonóm területeken is, az autonóm nemzetiségi szervek és a vármegyei autonómia összhangjának gondosan kimunkálandó megteremtésével. Hangsúlyozta azonban a vármegyék demokratizálásának halaszthatatlan szükségességét, s az állam részéről annak biztosítását, hogy minden olyan ügyet, amelyet a nemzetiségi autonómia keretében lehet intézni az állam sérelme nélkül, annak kezébe adjon — megfelelően gondoskodva természetesen a nemzetiségi autonómiák működésének anyagi forrásairól. A Bajcsy-Zsilinszky által nagyszerűnek és bámulatra méltónak mondott 1868. évi nemzetiségi törvény korának európai mércével mérten is valóban kiváló alkotása volt, amely alapul szolgálhatott a nemzetiségek által — főleg a kollektív jogok irányában — kívánt továbbfejlesztéshez; jellemző, hogy ezt a magyar nemzetiségpolitikai gyakorlatot az ellenforradalmi korszakban német kisebbségjogi szakértők részéről ért bírálatok is többnyire elismerték, s mindenekelőtt a végrehajtás mellőzését illetve hiányosságait kifogásolták. Ha azt kívánjuk megállapítani, hogy Bajcsy-Zsilinszky alábbiakban közre adandó tervezete hogyan helyezkedik el korának a fasiszta „megoldásokkal" szembeforduló hazai nemzetiségpolitikai koncepciói között, mindenekelőtt a szociáldemokratákéval kínálkozik összehasonlítás. A Szociáldemokrata Párt az 1938-1941 közt meggyarapodott országterület status quo-ja alapján hirdette, hogy a nemzetiségek haladó erői a magyar társadalom haladó erőivel összefogva, az ország határain belül remélhetik csak demokratikus jogaik, s nem utolsó sorban nemzetiségi jogaik érvényre juttatását. A párt nemzetiségpolitikai koncepciójáról 1943-ban a párt vezető körein belül folyt viták során általános egyetértés volt abban, hogy az 1868-as Deák-Eötvös-féle nemzetiségi törvény megfelelő továbbfejlesztése és végrehajtásának biztosítása lehet az alap, a községi, városi, vármegyei autonómiák demokratizálásával és valóságossá tételével. De csak néhányan képviselték azt az álláspontot, hogy ez önmagában még kevés: indokolt esetben területi auto-
