Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: A nemzetiségi nyelvtanítás a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszak oktatásügyi statisztikájának tükrében

Község neve 1918-1922 között az iskola tannyelve 1923-1932 között az iskola típusa Kakasú tn A Kisdorog tn B Kismányok tn B Kisvejke tn C Ladomány tn A Lengyel tn B Majos tn A Máza n—m C Mórágy tn B Kismórágy (ref.) tn B Mőcsény tn B Mucsfa tn B Nagymányok tn B Nagyvejke tn B Szálka tn B Tabód tn B Tevel tn B Váralja tn B Závod tn A Zomba n—m C A vármegyei tanügyi hatóságok, valamint a VKM-ben készített statisztika, amelynek második hasábját kitörő örömmel Bleyer maga is leközölte, (mivel 1928 és 1932 között lényeges változás nem történt) a Sonntagsblattban csak önmagában figyelemre méltó „eredmény". Természetes Bleyernek eszeágában sem volt összehasonlítani az első hasábbal, amelyből kénytelen lett volna olyan következtetések levonására, amely a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság kisebbségi iskolapolitikájának valóságát állította volna szembe az 1923. évi rendeletben kidolgozott típusos rendszerrel. Kiderült volna, hogy a 124 baranyai nemzetiségi iskolában a Tanácsköztársaság alatt, s a megszállt területen érvényesülő gyakorlat a német iskoláknak 64,5%-ban a teljes anyanyelvi oktatást tette lehetővé. 25.5%-ban német és magyar nyelven folyt a tanítás. Tolna megyében a teljesen anyanyelven tanító nemzetiségi iskolák száma 46, német és magyar tannyelven 14 működött. A tisztán anyanyelven tanítók százalékos aránya: 76,7%, a két nyelven tanító 23,3%-ot tett ki. Somogy megyében huszonhárom nemzetiségi (német) iskolát mutattak ki. Tizenhatban (69,5%) csak anyanyelven oktattak a Tanácsköztársaság időszakában és azt követően, német és magyar nyelven 7 iskolában (30,5%). A magyart mint kötelező tantárgyat oktatták a fennálló rendelkezések szerint. Az 1923. évi helyzetet összehasonlítva visszaesést figyelhetünk meg, 1932-ig - a gyakori változásokat figyelembe véve - a leghosszabb ideig élő típust tüntettük fel. A legjelentősebb visszaesésnek azt kell tekinteni, ha a teljesen anyanyelvi oktatásból ,,C" típusú rendszert állítottak fel. Ez Baranya megye esetében 39 iskola visszaminősítését jelentette. (Az összes nemzetiségi iskola 31,4%-a.) Somogy megyében a nemzetiségi tanintézetek 69,5%-a vesztette el a Tanácskormány idején kapott anyanyelvi oktatási státusát. Valamennyi kisebbségi iskola ,,(?' típusú lett, függetlenül a tankötelesek nemzetiségi megoszlásától, a község nemzetiségi lakosságának arányától. A forradalom és a Tanácsköztársaság a Tolna megyei nemzetiségi iskolahálózatban hagyta a legerősebb nyomot. Mindössze négy elemi iskola visszaminősí-