Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: A nemzetiségi nyelvtanítás a Délkelet-Dunántúlon a két világháború közötti időszak oktatásügyi statisztikájának tükrében

vább fejlesztették az októberben megkezdett nemzetiségi oktatás bevezetését. Közismert, hogy a Német Népbiztosság kereken 500 iskolában bevezette a német tannyelvű oktatást. Tolna megye alispánjának küldött jelentésében a Völgységi járás főszolgabírója 1919. márciusban már hangsúlyozta, hogy bár a német lakosság az őt körül vevő magyarsággal a legjobb összeforrottságban él, de a német nyelv intenzívebb tanítására nézve igényeket táplál . . Március 25-én a mucsi német lakosság erőszakkal mozdította el állásából Farkas György községi jegyzőt és a német nyelvű igazgatás bevezetését követelte.

5 A helyi direktóriumok mind három megyében határozott intézkedéseket hoztak a felekezeti jelleg megszüntetésére, rendszerint egy-egy állami tanítót neveztek ki az iskolák vezetésére. Gyakran ez nem történt írásos eljárás kíséretében, s ezért az egyházközségi elöljárók később az egész változtatást törvénytelennek, jogszerűtlennek állították be. Igen nagy jelentőségű lépésnek tekinthető - ha a gyakorlatban csak a megvalósulás küszöbéig fejlődhetett — a Baranya, Tolna, Somogy vármegyék német falvaiból alakított „Német Autonóm Jogterület". A meg nem szállott területen a kormányzóság székhelye Bonyhád lett, irányítása alá tartozott a Hidasi járás, Bonyhádi járás, Gyönki járás, Mágocsi járás, Almamelléki járás, amelyekben 113 baranyai, tolnai, somogyi község található. Ezekben a helységekben a német lakosság száma meghaladta az össznépességük 70%-át.

6 A 113 községben működött egyházi iskolák államosítását és a német tannyelv bevezetését 1919. április végétől megkezdték, de egy későbbi (1920 februári) jelentés szerint a munkálatok nem fejeződtek be. Mivel a német autonóm terület működése a gyakorlatban nem indult meg, az iskolák nyelvtanítási kérdése is halasztást szenvedett sok helyütt. Ugyanis mind somogyi, mind tolnai és észak-baranyai tanügyi vezetők a nemzetiségi nyelvre történő áttérést, az autonóm terület igazgatási működésének beindításától tették függővé. A megyei Közművelődési Tanácsok is csak április legvégén alakultak meg. A tanfelügyelet gyakorlása csak májusban indulhatott meg, azonban ekkorra már más, a tanácshatalom létével összefüggő kérdések nyomultak előtérbe. Dick György Tolna megyei direktóriumi tag, alelnök, május 22-i jelentéséből tudjuk, hogy a német autonóm terület szervezése késett, sőt a Gyönki járás megszervezésétől a Német Népbiztos eltekintett.

7 Ott tehát a német tannyelv bevezetésére sem került sor. A Hidasi Járás baranyai és tolnai községeiben azonban az iskolákat a falvakban élő nemzetiségi lakosság számának figyelembe vételével átszervezték. Hidason pl. egy teljesen németül tanító evangélikus iskolát létesítettek a németség részére, a református iskolát magyar tagozatúnak tervezte Müller Menyhért járási művelődési osztályvezető. A falu református németajkú lakosságának tiltakozására azonban ezt is német tannyelvűvé nyilvánították.

8 A meg nem szállt területen, függetlenül a rendeletek gyakorlati megvalósításától, 1918 előtti állapotokhoz képest a nemzetiségi nyelvtanítás nagyot lépett előre. Baranya, Tolna és Somogy német községeiben a következő helyzetről készült jelentés 1920 januárjában: Baranyában 11, Tolnában 31, Somogyban 9 német nemzetiségi községben tisztán németül folyt a tanítás. Három szerb tannyelvű és 7 horvát anyanyelvű tagozatról tudunk. Nagyon fontos tudnunk, hogy valamennyi németes szerb, horvát, bunyevác többségű falu elemi népiskolájában, a forradalom, majd a Tanácsköztársaság intézkedéseinek következtében megkezdték az anyanyelv oktatását. Ott is kísérleteket tettek erre, ahol már két évtizede a nemzetiségi tanulók semmilyen anyanyelvi gon-