Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Horváth Csaba: A revíziós törekvések és a nemzetiségpolitika tükröződése Baranyában (1935-1937)

ségek jogainak védelme csak használhat a megszállt területek lakosságának. D 1935. IV. 5. 5. I és IV. 11. 3. I — Riesz levele a Dunántúlnak. 23 Dv 1935. IV. 7. 2. I. 24 Kisgazdák Lapja 1935. VI. 2. 2. I. 2-5 A közigazgatás adminisztratív, elnyomó politikájára még a kormányhű Dunántúl is utalt a pécsváradi kerülettel kapcsolatosan, ahol szintén kisgazdapárti jelölt, Czirják Antal győzött. A lap szerint a választók „nem tudnak pángermanizmusról", csak azt akarják, hogy panaszaikat meghallgassák — „hat év óta nem szabad egyetlen német dalt elénekelnünk". A cikk érzékelteti az adminisztratív módszerek veszélyességét is: ,,Ha a kvecsebaumot nem lehet elénekelni, az emberek eldúdolják a Wacht am Rheint". - D 1935. IV. 3. 4. I. A választások alatt beküldött — s pángermanizmusként elbírált — főszolgabírói jelentések egyébként egyszerre „igazolhatták" Eckhardot is, Broglyt is. Magyarellenesnek, s természetesen a hatóságok rágalmazásának számított például a felsőmindszenti közgyám viselkedése, aki a helyi hatóságokat a választói névjegyzék meghamisításával s ezáltal a németajkú lakosság szavazatai jogának megszüntetésével vádolta. - Bm. L. Fő. ált. 434/1935. Belvárdgyulán két panaszos intézett — eredménytelenül — beadványt a kamarához, a főjegyző hivatali visszaélése miatt, ugyanis az pénzbüntetésre ítélte őket, mert március 31-én megéljenezték Riesz Ádám megválasztott képviselőt. A büntetéshez hozzájárult az is, hogy állítólag megfenyegettek néhány közigazgatási alkalmazottat is, ha Heckenbergerre merne szavazni. A vádat nem lehetett bizonyítani, mégis pénzbüntetésre ítélték a panaszosokat - „csendháborításért". - Bm. L. Fő. ált. 491/1935. 26 Dv 1935. IV. 22. 2-3. I. - Bm. L. Fő. ált. 769/1935 - M H 1935 XII. 1. 27 Bm. L. Fő. ált. 650 1935, 695'1935, 769/1935. 28 Véméndi és pécsi gyűlések: Bm. L. Fő. ált. 769/1935, 773/1935 - Dv 1935. IX. 22. 2-3. I. Bm. L. Fő. ált. 787/1935 - D 1935. IX. 17. 4. I. - Eckhardt is abban látta a pángermanizmus állandó hangoztatásának veszélyét, hogy „ha egy embert naponként pángermánnak bélyegeznek, az a végén tényleg az lesz". 29 Bäsch ellen külpolitikai óvatosságból nem azon a címen emeltek vádat, ami miatt a politikai életből kikapcsolni szükséaesnek tartották. - D 1935. IV. 18. 3. I és P N uo. 30 Pángermán tevékenységként értékelődött például az a tény is, hogy Hercegszabarban az Egyesületnek 164 kötetes könyvtára van. Erről a kölkedi főjegyző számolt be, hozzátéve azonban, hogy a könyveket nem ismeri, mert „nincs ideje olvasásra". - Bm. L. Alispáni Elnöki Iratok (AI. ein.) 207/1935. 31 Bm. L. Főispáni bizalmas (Fő. biz.) 259/1935 - Tilkovszky L. : A német irredenta . . . Történelmi Szemle 1970/3. 384. I. 32 Dürwanger András mágocsi lakos útlevélkérelmének megtagadása és Kleisch Keresztély útkaparó elhelyezéséről - Bm. L. AI. biz. 259 1935 - Bm. L. Fő. biz. 292/1935. 33 M H 1935. IV. 7. 4. I, IV. 21. 5 I, IV. 28. 1. I. 34 „A magyar hazában csak magyar szót halljunk, csak magyarul beszéljünk és szokjunk le és szoktassunk le másokat az idegennyelvű beszélgetésről." - M H 1935. V. 12. 5. I. 35 M H 1935. VII. 14. 4. I. - A névmagyarosítás „népszerűsítésére" a 42.810/1933. rendelet adott lehetőséget a közigazgatásban, a hivatalokban. A „túlbuzgóság" ellen KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter 1934. január 9-én kelt körlevelében lépett fel, elítélve - s így beismerve — az adminisztratív nyomást. Figyelmeztetésének semmibevételét mutatják Somogy vármegye főispánjának utasításai az 1935-ös év folyamán, melyekben a közigazgatási apparátuson és hivatalokon kívül az iskolákban, üzemekben dolgozó, sőt falun élő idegen nevűek összeírását kérte, s az elöljárók „hazafias kötelezettségének" nevezte a névmagyarosítások végrehajtását és arról is jelentést kért, ki és miért nem tett eleget ennek a kötelezettségnek. A főispán értesítette Benyovszky Móricot is intézkedéseiről és felhívta a figyelmét arra, hogy szorgalmazza a leventék és felekezeti tanítók névváltoztatását is. - Bm. L. Fő. biz. 259 1935. - Horváth Cs.: Revízió, nemzetiségpolitika... 18. I. (A névmagyarosítási folyamat nemcsak a presszió eredménye, hiszen a természetes asszimiláció utolsó fázisaként sokan önként vállalták nevük megváltoztatását, akik már különben is teljesen magyarnak érezték magukat s csupán nevük utalt származásukra. A veszélyérzetet fokozó disszimilációs tendenciák viszont segítették a folyamat gyorsítását.) 36 Bm. L. Fő. ált. 224/1935, 380/1935. 37 A „keleti veszély" hangoztatása pl.: Dv 1935. VI. 9. 1-2 I - M H 1935. VI. 9. 1. I, VII. 28. 1. I, VIII. 25. 1. I. - D 1935. V. 1. 1. I. 38 D 1935. V. 1. 1. I. ^39 D 1935. VII. 14. 1. I. - Ehhez nyilvánvalóan a szovjet-cshszlovák közeledés járult hozzá, főként az 1935. május 16-i kölcsönös segélynyújtási egyezmény megkötése. 40 D 1935 II. 13. 4. I.