Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Horváth Csaba: A revíziós törekvések és a nemzetiségpolitika tükröződése Baranyában (1935-1937)

volt, hogy némi külső „segítséggel" is, rábírják őket az Egyesülettől való elszakadásra. Ennek megoldási módja az önfeloszlatás volt, amire az év elején a mágocsi és ági szervezetek feloszlása adott példát. A sejtrendszerű szervezkedésre a hegyháti főszolgabíró hívta fel az alispán figyelmét februári jelentésében és beszámolt az Egyesület helyi vezetői és a Basch-csoport közötti harcról, mely utóbbi eredményesebb működését 1936 nyarán németországi kiküldöttek is segítették.

121 A Volksbildungsverein márciusi palotabozsoki, bári, sombereki gyűlésein FaulFarkas - a bányász sztrájkkal kapcsolatban - a szervezet nevében „hazafias alapról" bírálta a „vörös veszedelmet" és egyenlőségjelet tett a kommunista, szociáldemokrata izgatókés a Kameradschaft tevékenysége közé. A Volksbote a márciusi és áprilisi számban utasította vissza Faul-Farkas párhuzamvonását, és tiltakozott Gratz vádjai ellen is, miszerint a lap a nemzetiszocializmus terjesztője.

122 A pángermán mozgalom egyéb megnyilvánulásairól is érkeztek nyugtalanító hírek. A külső behatolásra szeptemberben - kiutasításáig - egy német festő máriagyűdi agitációja nyújtott igazolást, belső létezését alapozhatta a jágónaki helyettes bíró elleni eljárás, amiatt, hogy azt hangoztatta, „neki német földje van, ő német honpoigár". A véméndi plébános, folyamodványában — segélykérés — kérését azzal indokolta, hogy a faluban nőtt a hitleri pogánysághoz húzódók száma, másrészt annak veszélyességét emelte ki, hogy egyesek Németországból akarnak segélyt kérni a templom helyreállítására.

123 Mindazonáltal a pángermanizmus belső létezésére a hivatalos ügyiratok csak elszórt példákat nyújtottak

124 s a nagynémet agitációkról, azok külső és belső elemeiről főként a helyi lapok tudósítottak állandóan. Az újságok ez irányú értesüléseit és közléseit azonban nem tekinthetjük teljesen megbízhatónak. A közölt esetek egy része nem történt meg - az ügyiratokban sincs nyoma -, más részük eltorzított, vagy éppen hamis vádon alapult.

120 A beigazolódott esetek nagy részéről ugyanakkor kiderült, hogy azok nem szervezettek, hanem elszigetelt jelenségekről volt szó. A mohácsi frontharcosok januári gyűlésén és a Vitézi Szék áprilisi értekezletén hasonló - bár egyoldalú - nézeteket fejeztek ki Horváth Kázmér felszólalásai. Szerinte a belső pángermanizmustól való túlzott félelem „egy évezredes beidegződésnek a következménye", ami abból fakadt, hogy történelmünk során „szakadatlan harcban álltunk a németséggel", amely uralmát a Duna-medencére is ki akarta terjeszteni. A nagynémet propaganda azonban egyáltalán nem lelhetett talajra, mert a svábság a tényleges egyenjogúság tudatában államhű, másrészt a természetes asszimiláció következtében egyre inkább magyarrá válik. Ezt a folyamatot ugyan fékezi a kisebbségi iskolarendszer, azonban az értelmiség, a munkásság elvándorlása s a katonai szolgálat következtében nem szakad meg.

126 A nemzetiségek tényleges egyenjogúságának bizonyításában, a pángermán befolyás elleni felhívásokban a három legnagyobb vármegyei párt között — NEP, Kisgazdapárt, Egyesült Keresztény Párt — 1937-ben szinte teljes egyetértés alakult ki.

127 A hazai németség s vele együtt a Németországhoz való viszony fő vezérfonalként szerepelt a képviselőház májusi, június eleji üiésein. A május 14-i ülésen Darányi a nemzetiségi kérdést a magyar—német barátság jegyében kezelte, aminek alapját az képezte, hogy a kormány gondoskodik a kisebbségek jogi és tényleges szabadságáról. A Dunántúl a két ország jó viszonyának bizonyítására idézte a Berliner Börsenzeitung június 21-i számának vezércikkét, mely baráti lépésként értékelte a miniszterelnöknek az erőszakos névmagyarosításokkal szembeni fellépését, a