Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL - Horváth Csaba: A revíziós törekvések és a nemzetiségpolitika tükröződése Baranyában (1935-1937)

német kisebbség népi jellegének biztosítását s azt, hogy nem nevezett minden német mozgalmat pángermanizmusnak.

128 A képviselőház ülésein az egyik legnagyobb vitát éppen a nemzetiségek egyenjogúságának kérdése robbantotta ki. A belügyi tárca költségvetési vitáján, a baranyai közigazgatás tárgyalásakor Czirják Antal és a szalántai NEP-képviselő, Brogly József között tört ki szóváltás. Az előbbi szerint ugyanis — példákat sorolva rá — a közigazgatás üldözi az ellenzéki és egyben nemzetiségi szavazókat, s ez a németség államhűségének megingatásához vezethet. Brogly a diszkriminációt és a vádakat tagadta, magát a hozzászólást is károsnak tartotta, mint olyant, ami nem tesz jó szolgálatot a revíziónak s a németség sem tud kellően védekezni a pángermán propaganda ellen.

129 A vármegyei május 31-i törvényhatósági közgyűlése is visszautasította Czirják vádjait. Riesz Ádám pedig kifejtette, hogy az utóbbi időkben a németség részéről ,,a magyar állameszmétől való eltávolodás volt észlelhető", bár a németek államhűségét tekintve az aknamunka hatása csak ideiglenes lehet. A gyűlés a főispán zárszavával, a legkíméletlenebb fellépés kilátásba helyezésével zárult.

130 A nemzetiségek kulturális és anyanyelvi egyenjogúságának korlátozását nemcsak Pintér László és Gratz nyilatkozatai,

131 hanem például Heckenberger június 24-i felsőházi interpellációja is igazolta, melyben az iskolarendelet akadályozóival szemben intézkedést követelt és ezt összefüggésbe hozta a szomszéd országok magyar kisebbségének helyzetével. Eljárást sürgetett a Kameradschaft vezetői ellen is, rámutatva németországi kapcsolataikra, a röplapok terjesztésére, a Volksbildungsvereinnel szembeni izgatásra.

132 A Volksbote júniusi száma kritika alá vette a magyar nemzetiségpolitika hivatalos felfogását, melyet a ház ülésén Darányi fejtett ki. Az ingerültség alapját a nemzetiségek felosztása — önkéntes, azaz bevándorolt és elszakított, azaz az anyaországhoz tartozó - képezte, mely egyben a hazai németség számára politikailag azt jelentette, hogy míg a kormány jogának és kötelességének érezte a határon túli magyarság védelmezését, addig a hazai németek ügyét belügynek tekintette. A lap elismerte az „anyaországgal" való kapcsolatait, de tiltakozott a Neues Sonntagsblatt vádjai ellen, hogy Németország politikai befolyást gyakorol a német mozgalomra és előidézte annak szakadását.

133 A Széli —Hess nyilatkozatcsere nem igazolta azokat a reményeket, hogy a német agitáció Magyarország felé csökken és ezáltal hazai bázisát is könnyebb lesz felszámolni. A Wandervogel-mozgalom változatlan tevékenysége (Baranyában geoszociológusok néven járkáltak), a hazai szélsőjobboldali irányzatok felélénkülése nemcsak a nemzetiségek remélt kulturális egyenjogúságának korlátozását elevenítette fel, hanem kis kitérő után ismét Németország elleni hangulatot szított. Már a május—júniusi képviselőházi üléseken heves véleménykülönbségek keletkeztek a kormánypárt és az ellenzék között. Mindezek a helyi sajtó számára az év második felében azt eredményezték, hogy szinte teljesen háttérbe szorult az általános pánszláv veszélyre hivatkozás, sőt Csehszlovákiával is kevesebbet foglalkoztak és — feltételekkel ugyan, de pártállásra való tekintet nélkül — ismét a címlapokra került Magyarország és a kisantant megegyezésének szükségessége, amire különösen a Jugoszláviával egyre jobban kiszélesedő kapcsolatok voltak jó hatással.

134 Ez nyíltan vagy burkolt formában németellenességet jelentett. A Dunavidék és a Pécsi Napló egyértelműen elítélte a túlbuzgó német barátságot és a magyar nemzetnek idegen állameszmékkel történő megfertőzését.

135 A pángermanizmus belső és külső megnyilvánulására való hivatalos vármegyei reagálásnak tekinthető a Dunántúl augusztus 20-i száma az